Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
280 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében Érthető módon az éjszaka csendjében elkövetett kocsmai, vagy kocsmázást követő utcai hangoskodások erős ellenérzést váltottak ki a városlakókból. Ennek okán a százférfiak 1571 márciusában kihirdettették, hogy „senki idő után ne járjon, sem penig korcsomán, uccán hegedű, lantszó ne hallassák” 1600 legelején is „kiváltképpen az éccakának idején való részegeskedés” ellen határoztak.54 55 A csendzavarások visszaszorítását remélhették azon 1577 végi határozatuktól is, melyben a kocsmákban az esti takarodót jelző nyolc órai harangszóig engedélyezték a bormérést.56 Az intézkedést 1580 novemberében, 1584 márciusában és 1600 januárjában megismételték.57 A bormérés beszüntetése ugyan vélhetően nem jelentette a kocsma azonnali bezárását, de előbb-utóbb távozásra késztette az ott lévőket.58 A százférfiak 1589. novemberi határozatukban a kocsmai hangoskodók mellett a csendzavarásokat eltűrő borgazdáknak is tíz forintos büntetést helyeztek kilátásba.59 Érdekes egy, a későbbiekben rész54 A vétkesek egy napra a kalitkába kerültek. KvTanJk 1/3. 38. - Az éjjeli részegeskedők, dorbézolók, kiabálók, farsangolók, menyegzői hegedűsök, éjjeli csintalankodók ellen is számos (1580, 1582, 1593, 1594, 1600) hasonló intézkedést hoztak. KvTanJk 1/3. 23lv; 1/4. 3; 1/5. 115, 122v. 55 KvTanJk 1/5. 180.- 1551-ben a Szász Universitas is úgy határozott, hogy a viszályok elkerülése érdekében ne engedélyezzék az éjszakai ivászatokat. CorpStat. I. 525. p.; Pakucs 2003-2004. 187. p. 56 A vétkezőknek tíz forintos bírságot helyeztek kilátásba. KvTanJk 1/3. 157v. - a Szász Universitas gyűlésén is elhatározták, hogy egy forint bírságot fizet az, akit az esti harangszó után is kocsmában találnak. CorpStat. I. 531. p.; Pakucs 2003-2004. 203. p.; Kovács Kiss 2008. 18. p. - Demkó Kálmán szerint a felső-magyarországi városok esetében este kilenc óráig lehetett nyitva tartani a mulatozásra alkalmas bor- és sörmérő helyeket. Demkó 1890. 192. p. - Hasonló intézkedésekre Európa-szerte sor került már a középkor folyamán. London 1285-ös statútuma már kimondta, hogy az esti takarodót jelző harang megszólalása után senki ne tartson nyitva kocsmát bor vagy sör mérésére. Hanawalt 1999. 211., 214. p.; Spierenburg 2008. 35. p. 57 KvTanJk 1/3. 231v; 1/4. 15; 1/5. 180. - A városi tizedesek feladatait részletező 1585-ös statútum is előírta, hogy az este nyolc óra után bort szolgáló kocsmárost intsék meg ők, ha nem használ, jelentsék a fertálykapitányoknak, azok pedig szükség esetén a városi tanácsnak. CorpStat. I. 203. p. 58 Egy 1597-es per vallomásai alapján például a Zagarich Szabó Miklós házánál működő kocsmát kilenc óra tájban hagyták el a mulatozók, de a hátsó házban még akkor is maradt öt céhlegény, akik később az utcán folytatták a hangoskodást, kiváltva az odaérkező városszolgák nemtetszését: „Mit ordítotok itt az utcán, mint egy falka barom, nem tudtok-e szállásotokra menni, s lefeküdni?" KvTJk II/9. 50-53. 59 KvTanJk 1/5. 60. - 1588-ban is hoztak olyan határozatot, melyben kérték, hogy a bíró azokat is szigorúan büntesse, akik az esti harangszó után házuknál megtűrik a részegeskedőket, a hegedülést és a kiáltozást. E határozat azonban vélhetően általánosan a lakókra, és nem kimondottan csak az italmérést működtető városiakra vonatkozott. CorpStat. 1. 233. p.
