Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
278 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében egyéb szükséges dolgokat.36 Az 1560-as, illetve az 1572-es szabályrendeletek szerint az előírásokat megszegő, „szófogadatlan ” csapiárok a Toronyba, azaz a városi fogdába kerültek.37 1577-ben, majd 1584-ben úgy határoztak, hogy aki a vásárbírák engedélye nélkül mérne bort, vagy megtagadná a kijelölt borgazdával való együttműködést, három napra a kalitkába kerül, törlik a csapiárok névsorából és 50 dénár bírságot fizet.38 1595-ben újra figyelmeztették őket, hogy a vásárbírák utasításaihoz tartsák magukat, bort ne csak a számukra kedves borgazdáknak mérjenek, és ne csak a város piacterén, hanem a félreesőbb utcákban fekvő házaknál is vállaljanak munkát.39 Egy forinttal bírságolták azokat, akik indok nélkül egyes borgazdák borát ócsárolták, míg másokét dicsérték.40 A csapiárok általi borlopás megakadályozása érdekében a borgazdák a borkimérés előtt lemérethették boraikat, s ha a borkimérés közben hiányt észleltek, egy újabb méretéssel fényt deríthettek a hiányra, amit a csapiár azonnal meg kellett térítsen.41 Esetenként a vétkező csaplárokat el is tilthatták a borkiméréstől.42 A borkimérés történhetett cégér, azaz reklámtábla kihelyezése mellett vagy anélkül, cégérrel viszont a megszabott árnál magasabban nem szabadott értékesíteni a bort.43 Részletes szabályok foglalkoztak a bor minőségével is, szigorúan megtiltva a különböző minőségű borok vegyítését, vagy jobb minőségű bor után gyengébb megkezdését.44 1583 márciusában a százférfiak tanácsa meg is bírságolta a hamarosan szintén centumvirré lett Mintler Palástos Istvánt, 36 KvTanJk 1/3. 88v-89; CorpStat. I. 201. p. - A kupa és az ejtel vélhetően ugyanazt a kb. 1,35 literes mérőeszközt jelölte, de léteztek más fajták is. Ezek a kocsmai összetűzések során is gyakran előkerültek. 1631-ben például egy városi személy egy italmérő edénnyel támadt a csapiárosra, mely edényt a tanúk hol ejteles mértéknek (mellyel úgy oldalba vágta a csapiárost, hogy az eldőlt), hol kupának (amit úgy vágott a csapiároshoz, hogy annak szava is elállt), hol félejteles mértéknek neveztek, de olyan is volt, aki nem tudta megállapítani, hogy „hán pénzes mérték vala”. Csuporról és csatlókupáról is esett szó. KvTJk 11/14. 39., 179-181., 183. 37 CorpStat. 1. 186. p.; KvTanJk 1/3. 64. 38 KvTanJk 1/3. 143v; CorpStat. I. 200-202. p. 39 KvTanJk 1/5. 134v-135. 40 KvTanJk 1/3. 62; CorpStat. I. 201. p. 41 KvTanJk 1/3. 143 (1577); CorpStat. 1. 196-197., 201. p. (1583, 1584) 42 1571 októberében egy időre megtiltották a borok csapiár általi kiárultatását. 1591. május végén újra eltiltották a csaplárokat a borárulástól, mely tiltást három hónap múlva csak úgy oldották fel, ha a csapiárok a vásárbírák előtt felesküdtek a korábban elutasított instrukció előírásaira. KvTanJk 1/3. 51v; 1/5. 84v, 85. 43 KvTanJk 1/3. 143. 1570 januárjában, a bor többéves szűke miatt, csak cégérrel engedélyezték a bormérést. KvTanJk 1/3. 5V. 44 KvTanJk 1/3. 22v(1568); 1/5. 34v(1588); CorpStat. I. 196. p. (1583)
