Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
276 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében Báthory István vonta felelősségre a városi bírót, amiért megtiltotta a fejedelmi utasításra cselekvő Erdélyi Mihály familiárisának négy hordó bor és élelem Kolozsvárra szállítását.21 A 17. század közepe táján a kolozsmonostori hiteleshely két levélkeresője is a fejedelem közbenjárását kérte a városvezetéssel borbehozatal kapcsán kialakult viszályaikban. Pálfi István elpanaszolta, hogy mivel a requisitori béreként a szamosújvári fiskális uradalom jövedelmeiből kapott borát nem vihette be városi házához, a városon kívül adta el, helyette azonban csak jóval drágábban tudott helyit vásárolni.22 1665 elején, a Várad eleste után családostul Kolozsvárra kényszerült Szalárdi János is azt panaszolta Apafi Mihály fejedelemnek, hogy levélkeresőként kapott és kolozsvári szállása pincéjében tárolt borát a város lefoglalta.23 A vétkesek büntetése tekintetében láthattuk, hogy a 15. század végén halálra ítélték a városbírót.24 A 16. század második felének tanácsi határozatai szerint a városba csempészett borokat a város lefoglalta, a főtéri pellengérnél a hordó fenekét kiüttette, a vétkesek pedig boruk mellett városi hitelük és tisztességük elvesztését kockáztatták. így életük ugyan megmaradt, de hírnevük, általa pedig társadalmi helyzetük is megrendülhetett.25 A kolozsvári borkimérés szabályai Számos városi statútum és helyhatósági rendelet foglalkozott a borkimérés szabályozásával.26 A saját borát értékesíteni szándékozó borgazda a bírótól, az 1570-es évek közepétől a vásárbíráktól kérhetett csapiárost, aki az italmérésért felelt.27 Csapiáros csak városi örökös személy, azaz ingatlantulajdonos és adó21 Fase. II., nr. 21; JakabOkl. II—III. 92. p. (XLIV. sz.); Jakab 1888. 220. p. 22 Bogdándi 2012. 57. p. 23 Közbenjárása eredményeként a fejedelem jobb belátásra intette a várost. JakabOkl. II—III. 387-388. p. (CLXXV.); Bogdándi 2012. 57. p. 24 Szabó Ambras főbíró 1491-es halálos ítélete kapcsán azzal is számolni kell, hogy a város kiváltságai ellen vétő elöljárókat általában szigorúbban büntették. Ezt hangsúlyozza a Herceg Gáspár főbíró ellen hozott 1585-ös ítélet is. Ld. a 10. és a 12. jegyzeteket. 25 KvTanJk 1/3.17v( 1570. június 10.), 157v(1577. december 29.); 1/5.212. (1602. szeptember 25.); Kovács Kiss 2008. 13., 15. p. - Flóra Ágnes mutatott rá újabban, hogy a büntetések 16-17. századi enyhülése összefüggésben lehet azzal, hogy a 16. század második felétől kezdődően a város saját forrásokból már nehezen tudta fedezni megnövekedett borszükségleteit. Flóra 2021. 233-234. p. 26 Tömören ld. Kovács Kiss 2008. 15-18. p. 27 Egy 1560-as statútum szerint a városi csapiárok a bíró hatásköre alá tartoztak, híre nélkül „egy csepp bort" sem árulhattak. (CorpStat. I. 185. p.) 1577 márciusában viszont a százférfiak a vásárbíráknak adtak „telljes autoritást ... hogy az csjaplár senkinek ne
