Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Pakó László: Bor, kocsma és emberölések a kora újkori Kolozsváron 277 fizető polgár lehetett, akit 50 dénáros díj fejében felvettek a városi csapiárok jegyzékébe.28 Egy évre szóló esküben fogadták meg, hogy tisztességesen betartják a bor minőségére és a mértékek hitelességére vonatkozó előírásokat, a bort csak a megszabott áron adják, és munkájukról becsületesen elszámolnak a borgazdával.29 Tíz dénár bírság terhe alatt minden reggel jelentkezniük kellett a vásárbírák előtt.30 Tilos volt a megkezdett hordó bor teljes kimérése előtt elhagyni a számukra kijelölt kocsmaházat.31 1577-től a csapiár három napig annál a borgazdánál volt köteles szolgálatot teljesíteni, ahol bormérésbe kezdett; 1584-től négyre emelték e napok számát.32 A szabályok szerint minden kiárult hordó bor után, függetlenül annak méretétől,33 25 dénár illette meg őket.34 Tiltott volt továbbá a csaplámak a kimért borból nyerészkedési szándékkal való vásárlás, akárcsak a bor fizetés nélküli elvitele.35 Minden csapiár hiteles mérőeszközöket kellett tartson: „öreg”, azaz nagy mérő kupát, ejtelt, tölcsért és korcsomálljon hírek nélkül”. (KvTanJk 1/3. 143v.) Ez utóbbiak azonban már korábban is kaptak alkalmi megbízásokat: 1572 júniusától a főbírónak kellett jelenteniük, ha mulasztást észleltek a csapiárok munkájában, 1575 januárjában pedig felhatalmazást kaptak a kocsmák pincéinek ellenőrzésére. (KvTanJk 1/4. 64, 112.) 1570-1574 között viszont háromszor is felbukkan két olyan személy, akik a borkimérésben hasonló hatáskörökkel rendelkeztek, mint később a vásárbírák. 1570. január 23.: „bíró uram vállasszon két embert hozzá, kiknek híre nélkül senki óbort ne kezdhessen" (KvTanJk 1/3. 5V.); 1573. július: „az két uraimhoz hallgassanak, töllek várjanak, és azok híre nélkül senki bora mellé ne álljanak, hanem kinek csapiár kell, őtőllek kérjen 1574. március 21.: „az bor korcsomáláshoz és csjaplárokhoz való látásra azon tavalyi két uraimat hatták őkegyelmek városul, kiknek bíró uram legyen segítséggel, hogy járhassanak el hivatalokba, mint tavalyi esztendőbe végezték volt”. KvTanJk 1/3. 88v-89; 1/4. 1 lv. Azt egyelőre nem látjuk világosan, hogy itt is a vásárbírákról vagy más tisztségviselőkről van-e szó. Azt is megjegyezzük egyúttal, hogy a sok más településen előforduló borbírákkal Kolozsváron egyelőre az 1660-as évek közepénél korábban nem találkoztunk. 28 Egy 1573-as tanácsi határozat az idegen, városi adót nem fizető személyek számára is lehetővé tette a csapiárnak való jelentkezést, igaz, emelt, egy forintos áron, 1584-ben azonban kimondták, hogy csak „örökséges" személyek lehetnek csapiárok. KvTanJk 1/3. 88v-89, 143v; CorpStat. I. 201. p. 29 CorpStat. 1. 186. p. 30 KvTanJk 1/3. 143v; CorpStat. I. 201. p. 31 CorpStat. 1. 185. p. (1560); KvTanJk 1/3. 64' (1572), 88v-89 (1573). 32 KvTanJk 1/3. 143v; CorpStat. I. 201. p. 33 A szabályzatok kicsi és nagy hordókról beszélnek. Az 1556 és 1560-as limitációk szerint ezek 40 vödrös (436 literes), illetve 80 vödrös (872 literes) hordók lehettek. Bogdán 1991. 181.p. 34 CorpStat. I. 185., 201. p. (1560, 1584). 35 CorpStat. I. 185-186,201. p.
