Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
274 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében Harc az idegen bor ellen A ma emberének furcsának tűnhet, de a kora újkori Kolozsváron nem léteztek állandó italmérések. A szőlőbirtokos városi polgár7 saját házánál értékesítette termelt borát, mely fontos jövedelemforrást jelentett számára, és elősegítette a városi közösség gyarapodását is. Éppen ezért a 15. század közepétől kiváltságlevél tiltotta az idegen borok behozatalát és értékesítését.8 E kiváltság súlyát jelzi, hogy megújításának kérdése még 1570-ben is többször került a százférfiak tanácsa, mint a város törvényhozó testületé üléseinek napirendjére.9 A városi elöljárók e kiváltság előírásainak a betartásához már a 15. században makacsul ragaszkodtak,10 s kitartásuk a 16-17. század folyamán sem lankadt. 1570 januárjában például Csanádi János kolozsvári polgár, nagyobb kancelláriai írnok, majd erdélyi tizedfőarendátor törvénytelen borbevitele kapcsán kérték a bíró és az esküdtek közbelépését a város szabadságának oltalma érdekében.11 1585 januárjában Herceg Gáspárt sújtották a megszokott bírság duplájával, mert főbíró létére a város birtokát képező Feleken idegenből származó bort árusított.12 7 1571 szeptemberében a százférfiak tanácsa azt kérte a bírótól, hogy tiltsa el mind a kocsmáltatástól, mind a kereskedéstől azokat, akik nem rendelkeztek házzal és örökséggel a városban. KvTanJk 1/3. 50v. 8 A kolozsváriak régi szabadságait és szokásait szem előtt tartva 1414-ben Zsigmond király megtiltotta az erdélyi püspökség tizedborának Kolozsvárra szállítását és árusítását; 1458-ban Mátyás király a tiltást kiterjesztette minden idegen borra. ZsOkl IV. 579. p. (2553. sz.); JakabOkl. I. 197. p.; Kovács Kiss 2008. 12. p. 9 Június 10-én kérték a főbírót, hogy „őfelségével meg kellene confirmáltatni az mi régi szabadságunkat és szokásunkat, melljet az Mathias királ levele mond”. Egyúttal kérték, hogy a hordó mellett a kupában, palackban és más edényben való borszállítást is tiltsák be. KvTanJk 1/3. 17v. - Július 16-án újra kérték a bírót és esküdt tanácsát, „hogy őfelségének és Chjakj uramnak [ti. Csáki Mihály kancellárnak] leljék kedvét, és mint jobban tudnak törekedni felőle, legyenek azon, hogy azbéli szabadsága az városnak maradhasson megh KvTanJk 1/3. 19'. 10 1491-ben például a tilalmat megszegő Szabó Ambrus főbírót halálra ítélték, és jóllehet ő elmenekült a városból, a vagyonát elkobozták. JakabOkl. I. 291-299. p. (CLXXXICLXXXII. sz.) 11 KvTanJk 1/3. 3V; Pakó 2010. 81. p. - Trócsányi Zsolt szerint Csanádi 1558/1559-1569 között volt nagyobb kancelláriai írnok, majd 1569-ben titkári beosztásba került, ami hivatali pályafutásának csúcsát is jelentette. (Trócsányi 1980. 185-186., 189., 201—202. p.). Titkári tisztségéről Pécsi Anna említésén kívül (Pécsi 1938. 42. p.) más adatunk nincs, és mivel 1570. január 19-én még mindig nagyobb kancelláriai íródeákként említik (Gyulai Kuun lt., nr. 2, 3.), titkári beosztása fenntartásokkal kezelendő. Tizedfőarendátorságáról 1570—1571-ből vannak adataink. Trócsányi 1980. 325-326. p.; BesztEvangKápt. nr. 129. (1570. október 30.); SzebKözOkl., ser. U. IV., nr. 1003. (1571. június 15.) A levéltári adatok egy részét Fejér Tamás kollégámnak köszönöm. 12 KvTanJk 1/5. 4V—5; Pakó 2010. 81. p.
