Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Pecsők László: Kőbánya — borvidékből a sörgyártás fellegvára 263 A Királyi gyártelepét a négy nagy sörgyár vásárolta meg. Eszközeiket saját vállalkozásaikban helyezték üzembe, a Maglódi út 1-3. alatt pedig megalapították a Kőbányai Malátagyár Rt.-t. Ebből a szempontból a Budapesti Malátagyár részvényesei mégis tévedtek, ugyanis az új cég malátagyárként még sokáig nagyszerűen prosperált. Igaz, garantálva volt számukra, hogy a négy nagy gyár felvásárolja az általuk előállított portékát, ők ugyanis nem tudtak annyi malátát gyártani, amennyit a működésűk igényelt. Ezen felül a Kőbányai Malátagyárnak jelentős volt az exportja is. A századfordulón Magyarországon összesen 54 tonna malátát termeltek évente, ennek több mint a 30%-át exportálták.77 Az ország árpatermelésének javát malátagyártásra használták.78 A malátagyárat azonban nem a négy sörgyár üzemeltette, hanem bérbe adták a Deutsch Zsigmond és Fiai cégnek.79 Ekkoriban a négy (rövid ideig a Királyival együtt öt) nagy fővárosi gyár adta az országos sörtermelés 60-65%-át, pedig a századfordulón közel 100 sörfőzde üzemelt az országban, ezeknek közel egyharmada 10 000 hl-nél nagyobb termelőkapacitással.80 A kőbányai Dreher gyár és a Részvényserfőzde a világ negyedik legnagyobb sörgyártó országában, az Osztrák-Magyar Monarchiában is jelentős sörgyárnak számítottak. A két legnagyobb budapesti gyár a birodalom ötödik-hatodik legnagyobb sörgyára volt. De a Polgári és a Flaggenmacher is befért a dualista állam 25 legnagyobb sörfőzdéje közé. Ez elsőre talán nem tűnik jelentős eredménynek, de ha hozzátesszük, hogy míg Magyarországon (Horvát-Szlavónországgal együtt) 1890-ben 95 sörfőzdében 546 569 hl sört termeltek, addig Ausztriában 1761 főzdében 13 570 339 hl-t, már semmiképpen nem lebecsülendő teljesítmény a két kisebb fővárosi gyáré. Ez jól mutatja azt is, hogy még a nagyobb vidéki sörgyárak is mennyire elmaradtak a budapestiek mögött. Közülük a legnagyobb a Stein testvérek sörgyára volt Pozsonyban, de ez is csak körülbelül egyharmad annyi sört gyártott, mint a kisebb fővárosiak, a Polgári, a Haggenmacher, vagy a Királyi.81 Bár a fővárosi gyárak fejlődésével egyre nőtt a söriparban dolgozók száma is (1890-ben 1560 fő, 1900-ban 3723 fő, 1910-ben 4892 fő dolgozott az ország sörgyáraiban), a sörgyártás zárt ciklusú technológiája, és kiemelkedő gépesítettsége miatt nem tartozott a munkásigényes iparágak közé. Az összes magyar 77 Uo. 413. p. 78 Ez sör! 187. p. 79 Kozmáné 2004. 48. p. 80 Magyar Statisztikai Évkönyv 169. p. 81 Ezeréves kiállítás 245-247. p.
