Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
PECSŐK LÁSZLÓ KŐBÁNYA-BORVIDÉKBŐL A SÖRGYÁRTÁS FELLEGVÁRA Manapság Kőbányáról általában a sör jut először eszünkbe, legalábbis akkor mindenképpen, ha alkoholos italról van szó. De nem volt ez mindig így, hiszen, ahogy az ország egyéb részein, itt, Pest város külterületén is virágzott a szőlőkultúra. Ha nem is olyan mértékben, mint a Duna túlpartján, Budán és Óbudán, a kőbányai Óhegy is szőlőültetvényekkel volt tele.1 Kőbányát azonban valószínűleg az Isten is sörgyártásra teremtette. Az alatta húzódó hatalmas pincerendszer és kiváló minőségű karsztvize révén minden körülmény rendelkezésre állt az ipari sörgyártáshoz. A 19. század közepétől az I. világháború kitöréséig hatalmas sörbirodalom épült ki a korábbi szőlőskertek helyén. A magyar München néven is emlegetett Kőbánya a csúcsponton működő öt sör- és egy malátagyárával Európa egyik legnagyobb söripari központjává vált. A pesti sörfőzés kezdetei Pest város középkori serfőzdéjéről nincsenek forrásaink, de mivel minden jelentős városban működött ilyen intézmény, valószínűsíthetjük, hogy Pesten is főztek sört. Amit bizonyosan tudunk, hogy a török 1544-től adót szedett a budai és pesti sör után, a sörfőzőházakat pedig bérbe adta.2 A török kiűzése után, fokozatosan több serfőzde is nyílt a városban. Az elterjedt nézet szerint a céhrendszerből kilépve, épp a sörgyártás volt az első mesterség Magyarországon, ami megindulhatott az ipari fejlődés útján. Valószínűleg Bevilaqua Borsody Béla 1931-es, kétkötetes sörtörténeti munkájában olvasható először, hogy az 1840-es Ipartörvény3 alapján 1843-ban hatályba lépő pesti serrendtartás kimondta, servám fizetése ellenében minden pesti polgár szabadon főzhet sört. Ez még képesítéshez sem kötötte a sörfőzést. Más kézműves szakmák pedig csak 1872-ben szabadultak fel a céhrendszer szigorú szabályozása alól.4 Ezt azóta minden sörtörténeti munka kész tényként kezeli, sajnos azonban senki nem hivatkozik ennek a bizonyos 1843-as pesti serrendtartásnak az eredetijé-1 A kőbányai szőlőkről bővebben ld. Herédi 2022. 2 Bevilaqua Borsody 1931. 596-600. p. 3 1840. XVII. te. Ld. Magyar törvénytár 149-150. p. 4 Bevilaqua Borsody 1931. 769. p. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021. 253-272. p.
