Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
242 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében veszélyes események megelőzésére a városi tanács elrendelte, hogy mérnökökből álló bizottság vizsgálja meg a meglévő pincék boltozatát, és amennyiben szükséges, erősítsék meg azokat - új aknák nyitásához pedig szigorú feltételeket szabtak.44 Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a 19. század második felében már sokkal kisebb szerepe volt a kőfejtésnek - annál inkább kihasználták viszont a termelés következtében létrejött pincéket! A kőbányai borkultúra művelői még a sörgyártók előtt felfedezték, hogy a kőbányai pincék roppant kedvezőek az italok egyenletes, hűvös tárolására - méghozzá nagy mennységben. Ezért a birtokosok gyakran adták bérbe borkereskedők számára ezeket a csarnokokat, hogy máshonnan hozott, Pesten eladásra szánt hordóikat itt deponálhassák.45 A pincék oly keresettek voltak, hogy borcsamoknak nevezett társaságok is létrejöttek, amelyek árveréseket is tartottak a Kőbánya felszíne alatt rejtőző készletekből.46 „sertések óránkint hajtatnak ide, s tova keresztül” A sertéskereskedelem volt Kőbánya egyik gazdasági motorja. Miután a pesti belső területekről egészségre ártalmas telepeknek nyilvánítva kitiltották a disznószállásokat, azok a vasút mentén fekvő külterületen, Kőbányán találtak új otthonra. Eleinte a mai Vaspálya utca környékén telepedtek meg a sertéskereskedők, és itt nyitották meg üzleteiket az olyan híres fogadósok is, mint Schreyer András (A Vörös Kutyához) és Windisch Ferenc (A Szerb). A sertésekre köztudottan a tisztátalan melléknév a legjellemzőbb, és ez sajnos az ólak környékén is éreztette valóságosságát, mivel a kellemetlen szag belengte a környéket, és a szükséges infrastruktúra (csatornázás, illetve levezető árkok) hiányosságai miatt a „disznópajták” tisztán tartása sem volt a legmegfelelőbb.47 Ez elsősorban a ligeti telektulajdonosokat zavarta, de a szőlősgazdák is ágáltak ellene.48 Közös protestánsuk hatására aztán a tanács átparancsolta a sertéstartókat a vasút túloldalára, a mai Mázsa tér környékére.49 A változás azonban csak részben eny44 Dausz 1913. 33. p. 45 Még ménes-hegyaljai borokat is lehetett a kőbányai pincékben vásárolni. Borászati Lapok, 1859. április 3. 111. p. 46 A Budapesti Borcsamok Részvénytársaság például nem csak azon volt, hogy Havas József pincéit kibérelje, de egyenesen megakadályozni igyekezett, hogy a tulajdonos e remek raktárakat „magánosoknak” is kiadja. Gazdasági Lapok, 1854. január 26. 51-54. p 47 BFLlV.1303.fVl.381/1860. 48 Volt átfedés a két csoport között, hiszen sok szőlőbirtokos vásárolt utóbb ligeti telket is. 49 Pesti Napló, 1862. augusztus 6., Dausz 1913. 80. p.
