Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Herédi Attila: Egy borvidék végnapjai 243 hített a panaszokon, hiszen a „kellemetlen szomszédság” továbbra is szúrta a a Kőbányát nyugodt lakó- és nyaralóhelynek tekintő birtokosok szemét.50 Az állatok jelentette állapotokon túl a megnövekedett forgalom is zavarta a nyugalmat. A sertések ekkor ugyan többnyire már vasúton érkeztek Kőbányára, de a kondák egy részét lábon hajtották a pesti piacterekre vagy a mészárszékekre, ami nagy zajjal, porral, felfordulással járt. Nem beszélve a nagy üzleti forgalom szokásos együttjárójáról, a bűnözés megjelenéséről; a messziről jött kereskedőket kifosztó csalókon, tolvajokon51 és rablókon52 túl a neves fogadók is nem egyszer a tiltott szerencsejátékok fellegváraivá váltak.53 „vásár- és ünnepnapokon pedig az ájtatoskodók hullámzanak az iskola és kápolna felé” Kőbányán nem voltak ismeretlenek a szőlőtermő vidékeken másutt is gyakorolt vallási rítusok (keresztállítás, búcsújárás),54 de az első imahelyet csak 1740-ben emeltette Conti Antal józsefvárosi kőfaragó - a pestisjárványból való megmeneküléséért.55 Ez a ma is álló Szent Szüz-kápolna. Az épület hamarosan kinőtte eredeti funkcióját, és a Józsefvárosból kirendelt plébános miséire annyian gyűltek össze, hogy a gyülekezet nagy része már csak a templomon kívül kapott helyet. Óhegyet búcsújáró helyként még a távolabb lakó hívek is látogatták - főleg augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján. Új templom építése, valamint az oktatás fejlesztése már a közölt forrás idején eldöntött közösségi igényként volt elkönyvelve, amire a helyi birtokosság adakozni is készen állt.56 50 A lakóövezetek szomszédságába települt sertésszállások természetesen nem csak Kőbánya esetében okoztak felháborodást; ilyen helyzetre panaszkodtak Újpest, vagy éppen Szeged lakosai is. Szegedi Híradó, 1862. május 17. 51 Alkalmasint „pásztoróra” alkalmával sikerült ellopni a sertéskereskedők készpénzét. Sürgöny, 1861. szeptember 3. 52 Herédi 2020. 166. p. 53 A korabeli sajtó tudósított arról, hogy Schreyer András Vörös Kutyához címzett fogadójában működött egy szerbekből álló „bűnbarlang”, akik sorra „megkopasztották” a vásárra érkező és a kocsmába betérő, többnyire szintén délvidéki származású sertéskereskedőket. Sürgöny, 1865. július 22. 54 Az ún. „szőlőfürtös feszület” Kőbánya egyik híres műemléke. Mednyánszky 2009. 55 Dausz 1913. 91. p. 56 Pesti Napló, 1863. július 8.
