Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
240 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében termelők számára is fontos szerepet játszottak. A fő közlekedési utak között magasodott maga Ohegy, amelynek nagy része valóban szőlővel volt beültetve. A legmagasabb pontjára építették a főcsőszházat, vagyis a mai Csősztomyot, ahonnan az egész vidék belátható volt.28 A Kőbányán termelt bor mennyisége elmaradt ugyan a híres magyarországi szőlőhegyekétől (Tokaj, Arad-Hegyalja, vagy éppen Buda),29 de azért - különösen Kőbánya fehérborai - keresett árunak számítottak.30 „téglával, épületkővel, kőszénnel, árpával terhelt szekerek ezerenkint kelnek át” Kőbányán a téglagyártás volt az egyik legfontosabb gazdasági ágazat. Miesbach, Lechner, Feszi, és mások jól jövedelmező vállalkozást építettek fel az itt található, vastag anyagrétegekből kifejtett, megformázott, és kiégetett téglákra alapozva.31 Ezekbe a gyárakba szinte tódultak a munkások, amire szükség is volt a nagy volumenű32 termelés miatt. Ez az iparági prosperálás33 persze egyúttal azt is jelentette, hogy a kész termékeket szekereken el is kellett szállítani az építkezések helyszíneire. A korabeli országutak minősége köztudottan csapnivaló volt,34 ami miatt rengeteget mérgelődtek a kocsisok - az ő cifra káromkodásaik miatt pedig a lakosok.. ,35 Az utak javítása ugyan mindig napirenden volt a tanácsnál is, de a munkálatok csak a főbb útvonalakra korlátozódtak,36 illetve inkább arra köte28 Komájuk 1972. 29 Kőbányán az idézett forrás keletkezésének évében 50 000 akó bort készítettek, ami az említett „csúcstartó” borvidékek termelésének negyede-ötöde volt csupán. Korizmics 1863. 82. p. 30 Galgóczy 1862. 241. p.; Hunfalvy 1863. 195. p. 31 A 18. századtól kezdve sokféle téglagyár működött Kőbányán; ezeket részletesen bemutatja: Kádár 2005. 32 Dausz 1913. 179. p. 33 Fest 1865. 228. p. 34 „ Azon gondolatra is jövék a Rákos mezején, hogy ez az út Mátyás király koronázása óta tán igazítva nem is volt. ” - írta a zsurnalista, miközben kocsijával az életveszélyes Jászberényi úton halad a Miesbach-téglagyárat elhagyva (Rákos) Keresztúr felé. Politikai Újdonságok, 1864. március 2. 102. p. A Kőbányáról Pest városába vezető legfőbb országút (ami akkor, és azóta is a Kőbányai út nevet viseli), ha lehet, még rosszabb állapotban volt, holott szintén hatalmas fogalom vonult rajta végig minden időben. 35 Budapesti Közlöny, 1869. február 28. 602. p. 36 Látcső, 1864. június 20.
