Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Herédi Attila: Egy borvidék végnapjai 239 illetve tágabb kontextusban bemutassam az ott közölt állapotokat. Munkámban a forrásból kiindulva szeretném összefoglalni és bemutatni Kőbánya életében e korszakban történt változásokat. A városrész sokszínű története, a Kőbányán kialakuló gazdasági és társadalmi komplexitás ilyen módon folyamatában válik megragadhatóvá. A következőkben tehát sorra veszem a forrás egyes állításait, és történeti adatokkal alátámasztom vagy árnyalom azokat. „mindaddig, míg a Kőbánya csupán szőlőhegy volt” A „szőlőhegy” kifejezés helyesnek tűnik. A forrás keletkezése idején, 1863-ban már évszázados hagyománya volt itt a szőlőtermesztésnek,24 de mivel Kőbánya ekkor még csak Pest külterülete volt, viszonylag lakatlan, mezőgazdasági művelés alá vont földnek számított. Ennek megfelelően tehát a földfelszín jórészt a „paraszti idill” képét mutatta: a szőlőültetvényeket csak itt-ott tarkították épületek, és ezek is inkább magányos présházak, vagy fészerek, ólak voltak. A domboldalak egyes részein azonban már másfajta építményeket is lehetett látni: a téglavetők telepein hosszú, fából tákolt, nyitott „félszerekben” szárították a kőbányai agyagból fonnált téglákat, amelyeket a kör alaprajzú kemencékben égettek ki. Az Óhegy szélén áthaladó szolnoki vasútvonal túloldalán pedig ott sorakoztak a szintén alacsony, hosszúkás sertésszállások, amelyek a kőbányai gazdaság sokáig meghatározó elemének, a sertéskereskedelemnek a telepét jelentették. A vasútállomásnál, amelyet ma Kőbánya-Alsó néven ismerünk, láthattunk egy kisebb, rendezett, de még épülőfélben lévő lakónegyedet, az ún. Liget-telkeket,25 és ezekkel szemben, a Jászberényi út (ma Körösi Csorna Sándor út) mentén néhány egyszerűbb házsort, amelyek közül csak a híres fogadók emelkednek ki: a Vörös Kutya és a Szerb.26 Tovább haladva Ohegy mentén északnak, a mai Éles saroknál kezdődött a serfőzdék vidéke. A forrás keletkezésének idején még csak két sörgyár működött Kőbányán: Barber és Klusemann vállalkozása, valamint Dreher Antalé.27 Ezen sörgyárak területén, pontosabban Óhegy belsejében rejtőztek azok a pincerendszerek, amelyek a kőbányai bor24 Dausz 1913.39-40. p. 25 Dausz 1913. 67-76. p. 26 Kőbánya-városközpont lakótelep építésekor, az 1970-es évek végén a nagy múltú fogadókat, és sok más régi épületet is lebontottak. Ekkor alakult ki a városrész mai ütőere, a Körösi Csorna Sándor út, amely így sétálóutcává „fokozta le” az egykori fő nyomvonalat, a volt „Belső” Jászberényi utat (ma Körösi Csorna sétány). 27 Dausz 1913. 184. p., valamint a kőbányai sörgyártás történetét ld. jelen kötetben: Pecsők 2022..
