Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
236 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében A szőlőtermesztésre Budához hasonlóan Pesten is elsősorban a helyben lakó arisztokraták, illetve tehetősebb polgárok vállalkoztak. Kőbányának közel sem volt olyan presztízse, mint a budai hegyeknek, és a megközelítése sem volt olyan egyszerű a várostól való távolság, valamint a kevés és rossz állapotú országút miatt. A vasútvonal kiépítése azonban jelentősen hozzájárult a környék népszerűségéhez, így a reformkor idején már több jómódú ember szerzett itt szőlőt,6 akik később közbirtokosságot alapítottak, hogy a terület gondozása, a szőlő felügyelete, a szüret megfelelő lebonyolítása, és egyáltalán, a telkeik rendben tartása jó kezekben legyen.7 A kőbányai közbirtokosság közigazgatási szempontból Pest szabad királyi város tanácsának a felügyelete alá tartozott,8 s egyben legfőbb támasza is a városi döntéshozó testület volt, tőlük várhattak segítséget egyes, közös érdekű ügyek megoldására. Ez azonban általában nem anyagi természetű, csupán elméleti lehetőség volt, hiszen a város a későbbiek folyamán sem volt soha abban a helyzetben, hogy anyagi eszközökkel is támogassa a közbirtokosságot. Nagyrészt a közbirtokosság fizette azokat az építményeket, műtárgyakat is, amelyek tulajdonképpen a közjavát szolgálták.9 Az erkölcsi segítségnyújtásra azonban néhanapján hajlandónak mutatkozott a tanács, amire a birtokosok apelláltak is, mint például az alább következő beadványban, amely színes ecsetvonásokkal festi le a korabeli kőbányai állapotokat. Véleményem szerint tanulmányomban legadekvátabb módon azzal írhatom le az itteni szőlőkultúra működését és megszűnését, ha a korabeli forrást felhasználva, annak egyes kijelentéseit veszem történeti elemzés alá.10 A szöveget teljes terjedelmében, szöveghűen bár, de mai írásmóddal közlöm. 6 Magyarország nagy részéhez hasonlóan Pesten is státusszimbólumot jelentett a saját szőlő. Magyar Néprajz II. kötet. 594-595. p. 7 A közbirtokosok első gyűlését 1848-ban tartották. Dausz 1913. 42^43. p. 8 Égető 1985. 11-12. p. 9 A főcsőszház (a ma is álló Csősztorony) számára a birtokosok ingyen átengedték a városnak a szükséges földterületet, mint ahogyan az épület tornyára helyezett harangot, a mellette fúrt kutat, illetve egy ámyékszéket is „saját zsebből” fizették a birtokosok. Ettől függetlenül Pest városa a maga tulajdonának tekintette mindezeket, de vagyonleltárába nem vette bele - ugyanakkor a karbantartás továbbra is a szőlőtulajdonosok feladata és költsége maradt. A tanács nagylelkűsége csupán arra volt elég, hogy a szüreti díjakból elengedjen a szőlősgazdáknak egy-egy kisebb részletet ezen beruházásokra való tekintettel. BFL IV.1202.C Intimata a.n. 10096/1844., BFL IV. 1202.h Relationes a.n.15062/1847. 10 Ez a levéltári munkám során jó évtizeddel ezelőtt felfedezett irtat keltette fel érdeklődésemet Kőbánya régi viszonyaira, különösen a mezei rendőrségre. Nem véletlen tehát, hogy ezt a szöveget felhasználtam már a mezei rendőrségről szóló írásomban (Herédi 2020. 159— 160. p.) - ott kisebb jelentőséget adva a forrásnak itt viszont, mivel kifejezetten a be
