Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Herédi Attila: Egy borvidék végnapjai 237 1863-ban a kőbányai szölöbirtokosság az alábbi beadvánnyal fordult a pesti városi tanácshoz: „ Tekintetes Tanács! Tudva van a tekintetes Tanács előtt, hogy a kőbányai birtokosok kezdettől fogva nemcsak a közadót, hanem mindazon költségek terhét is magok kénytelenek viselni, melyek a hegymester, és szőlőpásztorok fizetése, az ottani középületekre, közös kutakra, és utak jó karban tartására szükségesek. Ezen különös, és immár igen érezhetővé növekedett áldozatok, melyeknek terheiben Pest város más lakosai nem részesülnek, mindaddig, míg a Kőbánya csupán szőlőhegy volt, s míg azt, mint olyant, minden idegen elől el lehete zárni, magában elégségesek voltak, midőn a kőbánya az ipar és kereskedés körében keletkezett vállalatok mezejévé lön, s területét a szüntelen közlekedés elől elzárni nem lehet; midőn azon minden irányban különféle járatú emberek, s különösen a téglával, épületkővel, kőszénnel, árpával terhelt szekerek ezerenkint kelnek át, hol a téglakemencék és serfőzdék ezernyi munkásai folyvást járnak kelnek, a sertések óránkint hajtatnak ide, s tova, keresztül, hol a nagy számra szaporodott iskolás gyermekek, vasár- és ünnepnapokon pedig az ájtatoskodók hullámzanak az iskola és kápolna felé: ily állapotban a drágán fizetett szőlőpásztorok sem a közbátorság fenntartására, sem arra többé nem elégségesek, hogy a féktelenkedőktől más tulajdonát megőrizhessék, kiknek vakmerő megtámadásaik elől magok is gyakran futásban kénytelenek keresni a menekvést. Ily valóban siralmas helyzetében az önvédelemre szorult kőbányai birtokosoknak méltóztatott a tekintetes Tanács a birtokosság alulirt választmányát aziránti beleegyezésért felszólítani: hogy az elharapódzott betörések, rablások lehető elhárításául, az éjjeli őrjárat erősbítésére, mely végre felváltva mindig egy városi lovas kerülő van kirendelve, a kőbányai hegymester és szőlőpásztorok is segédkezőleg járuljanak, ígérve, miszerint a mezei kapitányság a Kőbányába fog maradandólag áthelyeztetni. Bizton számítva alulírt választmány az iménti hatósági ígéret teljesítésére, ezen újabb áldozatot is meghozta, azóta hónapokon át a kőbányai birtokosság által fizetett költséges szőlőpásztorok az állam, illetőleg községi feladat hatáskörébe tartozó közrendészeti felügyeletnek szolgálnak, anélkül, hogy a Tekintetes Tanács részéről tett ígéret teljesedésbe ment volna. Közeledik a szőlőérés ideje, midőn a szőlőpásztorok legjobb akarat mellett sem fognak tehetni egyéb szolgálatot annál, hogy rendeltetésükhöz képest a szőlők termését őrizzék. advány bizonyos részeit veszem górcső alá, illetve azokból indítom gondolatmeneteimet, elengedhetetlennek éreztem a szöveg újbóli közlését.
