Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
HERÉDI ATTILA EGY BORVIDÉK VÉGNAPJAI A kőbányai szőlőkultúra felszámolása a 19. század végén Bevezetés Ha a főváros mai látványából indulunk ki, nehéz elképzelni, hogy ez a sürü beépítettség, az úthálózat, az emeletes házak rengetege csupán egy-másfél évszázad alatt fejlődött ilyenné. Előtte korokon át csupán a Duna mentén tömörültek házak, és a mai pesti és budai belső kerületeken túl a bal parton, hatalmas területen csupán legelők, szántók látszottak, a jobb parton emelkedő hegyeken pedig erdők és szőlőültetvények, ameddig a szem ellátott.1 Buda szabad királyi (fő)város lakosainak ugyanis alapvetően a bor határozta meg az életét, hiszen a szőlő valamilyen szinten Buda teljes lakosságát érintette: a Várban lakó arisztokraták, hivatalnokok, mesteremberek és polgárok vagyonának nem kis részét képezték a hegyvidéken fekvő szőlők. A kereskedők egyik legfontosabb exportcikkének a budai bor számított, a lakosság nagyobb része pedig puszta megélhetésért (mint napszámos, kapás jobb esetben vincellér vagy hegybíró) dolgozott a szőlőhegyeken.2 Ám szőlőt a pesti oldalon is termesztettek. A folyam áradásainak kitett lapos, homokos terület nem volt erre alkalmas, viszont a Dunától mintegy hat kilométernyire található egy magasabban fekvő térszín - itt, ahol a mészkőhátak kiemelkedtek a környező tájból, már a szőlőt is sikerrel lehetett művelni.3 Ez a hely pedig nem más, mint Kőbánya, fővárosunk X. kerülete. Steinbruch, ahogyan német nevén Kőbányát évszázadokon át nevezték, különleges földtani adottságokkal rendelkező terület. Magját, Ó- és Újhegyet mészkődombok alkotják, melyek pleisztocén kori kialakulását geológiai kutatások támasztják alá.4 A helyi kő kitermelése speciális módon történt, a felszínt, vagyis a mészkövet fedő, több méter vastag agyagos földréteget érintetlenül hagyva, kútszerű vájatokon keresztül fejtették ki a követ, ezáltal a századokon át tartó, folyamatos bányászat következtében hatalmas üregeket hagyva hátra.5 1 Simon 2017. 8-9. és 115. p. 2 Simon 2017. 11. p. 3 Patacsich 1831. 64. p.; Fényes 1857. 269. p. 4 Palasik 2000. 12-14. p. 5 Bisztray 1936. 453. p. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021. 235-251. p.
