Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Szlávics Károly: A szőlők területe, rendezése és őrzése Szabadka... 213 vezető út két oldalán helyezkedtek el. Itt lehettek a középkori ültetvények is. 1751-ben egy perben említik a Palicson túli ún. Szurdoki szőlőket (Nosza). Az 1744. november 13-án hozott új rendszabályok közül az 5. számú kimondja: „Ha t.i. valaki szőlőjét elhanyagolta vagy kertjét nem akarja továbbra használni; más pedig ajánlkozik, hogy munkálni és művelni fogja köteles annak átadni. ”1 Ennek értelmében 1746-ban Petrus Vujkovics azzal a kérelemmel fordult a magisztrátushoz, hogy engedélyezze a szőlőültetést szomszédja, Antonius Szárics elhanyagolt földjén, mivel az illetőt ezért egyszer már figyelmeztették.7 8 1745-ben a városi tanács egy 18 pontból álló rendőri hirdetményt adott ki, melyet a rendre, a hatalom iránti engedelmességre és a hivatal méltóságának tiszteletére hozott. Ezek közül a 11 -ik pontban megtiltották, hogy a szőlőket a tanács tudta nélkül adják el. „Senki ne merészeljen házat építeni vagy eladni a tanács engedélye nélkül, sem földjét körülárkolni vagy szőlőjét eladni; mert mind az eladó mind a vevő súlyosan megbüntettetik. ... Senki ne merészeljen titkon bort, pálinkát, (sört) mérni, mert a büntetésen kívül a meglevő ital-készlet is lefoglaltatik; hasonlóan jár a vevő is. ”9 Úgy tűnik, hogy a hirdetménynek nem volt nagy foganatja, mivel 1753-ban a tanács újabb figyelmeztető határozatot hozott: „ Senki ne merjen ezen túl a tanács tudta és beleegyezése nélkül házat vagy szőlőt eladni vagy megvenni. Senki ne merjen szőlőnek telket elfoglalni és körülárkolni. ”10 11 A városi tanács 1747-ben felmérette a szántó- és kaszálóíöld területét, majd kijelölte és kiosztotta a legelőket, elkülönítette a szántókat. A tompái határrészt 1754-ben teljes egészében legelővé jelölték ki. Kelebia-pusztát, többek között, következőképpen rendezték be: „1. A Kopunovics és a Gabrics-féle marhacsordák e pusztáról más legelőkre vitetnek át. 2. Az itten ültetett szőlők elpusztíttatanak.,,u 1756-ben a város egy bizottságot küldött ki a pusztákba, hogy a földesúri terhek méltányos kivetése céljából egyesek földjeit felmérjék, és azok határait kiigazítsák. 1762-ben a földesúri terhek méltányos kivetése céljából a városi tanács úgy döntött, hogy attól kezdve, az 1756. évi felosztásnak megfelelően mindenki örökös joggal bírja szántóföldjeit és kaszálóit. 1774-ben a szerb lakosok több panasszal is éltek, melyeket személyesen a királynőhöz intéztek. Többek között sérelmezték, hogy néhány hónappal ko7 Iványi 1886. 171. p. 8 Szabadkai Történelmi Levéltár (továbbiakban: SZTL), F. 261. 1. 102-103. p. 9 Iványi 1886. 171-173. p. 10 Uo. 190. p. 11 Iványi 1892. 164-167. p.
