Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
198 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében ten megrendezett országos kiállításon ötféle gyógyborral szerepelt, 1886-ban Buziáson, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXIII. vándorgyűlésén nemcsak saját készítésű sherryjével jelent meg, hanem megismertette az érdeklődőkkel a belőle készített gyógyborokat. Bemutatta a ménesi bor elemzésének eredményeit, valamint sürgette a malaga helyett a hazai nedűk hivatalossá tételét a gyógyszerészeiben.28 A 19. század második felében a szőlőhegyeken a szőlőbirtokosok, köztük számos aradi illetőségű, egymás után emelték kolna elnevezésű, több funkciót betöltő építményeiket,29 amelyek a szőlőfeldolgozás és a bortárolás mellett a társasági élet különböző alkalmainak is helyet biztosítottak: „A hegyek lejtői, az alattuk elvonuló közlekedési utak mentén, kényelmes nyaraló és borházakkal (kolna) épülnek fel Paulis, Gyorok községekben és főleg Magyarád Kis és Nagy Úri hegyén. ”30 1883-ban a Szegedi Híradó egyik tárcájában azt olvashatjuk, hogy az aradi lakosok Gyorokon „ regényes fekvése és közelségénélfogva ” sok nyaralót birtokoltak.31 A kolnák az aradi polgárság számára nemcsak a szőlő- és bortermelés érdekeit szolgálták, hanem rekreációs és közösségi funkciójuk is figyelemreméltó aspektusnak tekinthető: „ ...az aradi és más helyről való értelmiség, mely gyönyörű fekvésű, sokszor villaszerű sajtóházakkal (kolna) ékített szőlőkkel bírt, rendesen szórakozás vagy legfelebb mellékjövedelem szerzés végett tartotta szőlőbirtokát, a hol nyarankint, de különösen szüret tájban, egy-egy kis szünidőt kellemesen, sokszor igen vígan lehetett eltölteni. ”32 A kolnák rendszeresen biztosítottak helyszínt különböző társasági összejöveteleknek, leginkább báloknak, amelyek fontos ismerkedési alkalmat jelentettek az azonos társadalmi réteghez tartozó, házasulandó fiatalok számára. Bizonyos tekintetben tehát Arad- Hegyalját Arad polgári lakossága egyfajta rekreációs térséggé, üdülőövezetté alakította, ahova a családok időszakos jelleggel, többnyire a nyári hónapokra ki is költözhettek.33 A Fővárosi Lapok 1888. augusztus 5-ei számában megje28 Mód 2019. 29-30. p. 29 A fennmaradt képi ábrázolások alapján leginkább többszobás, villaszerű épületek formáját mutatták, amelyekhez díszes kivitelű verandák kapcsolódtak. Az alsó szint pinceként funkcionálhatott, ahol a szőlőbirtokon termett borokat tárolták és érlelték. A kolnák döntő többségét a második világháborút követően az államosítás illetve a mezőgazdaság szocialista típusú átszervezésének köszönhetően korábbi tulajdonosaiktól elvették, az építmények nagy részét pedig elbontották. 30 Borászati Lapok, 1909. 41. évf. 10 sz. március 7. 145. p. 31 Szegedi Híradó, 1883. 25. évf. 245. sz. október 25. 2-3. p. 32 Gaál 1898. 245. p. 33 Hasonló jelenséggel más városok esetében is találkozhatunk, dél-alföldi viszonylatban az egyik legismertebb példa Szeged és a szatymazi villaövezet kapcsolata.
