Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Mód László - Simon András: Arad és a Ménes-magyarádi borvidék kapcsolata 199 lent tárca Aradot és Nagyváradot összehasonlítva kiemeli, hogy míg az előbbi lakossága az „ ő hegyi birtokaikon kényelmes berendezésű, több teremből álló épületeket emelnek s igy Hegyalján villa-várost építenek ”, addig utóbbi lakói a szőlőhegyeken pusztán csak présházakat emelnek.34 Gyorokon több aradi borkereskedő, mint például Domány József35 rendelkezett nyaralóval.36 Arad-Hegyalján a szüret a Kárpát-medence más szőlőtermő vidékeihez hasonlóan kiemelkedő eseménynek számított, amelyen a szőlőbirtokosok által meghívott vendégek is nagy számban vettek részt. A korabeli sajtótermékek híradásaikban is rendszeresen beszámoltak a termés betakarításáról, mint társadalmi eseményről, többek között az aradi lakosság jelenlétéről: „Az erdélyi vasút vonatai, a szüret kezdete óta naponkint kétszer szállítják ki Aradról a vendégeket, akik, közvetlenül a városka tövében fekvő indóházból, reggel 7 és déli 1 óra tájon, gyalog és kocsikon, rajként özönlenek befelé s oszolnak szerte. A szebbnél szebb fogatok egymásután robognak föl s alá az utcákon, alig van ház benn, s nincs egy kolna künn, melyből úri hölgyek fejecskéi ne kandikálnának ki. A hegyoldal nappal a dalolva szüretelő néptől tarkállik, este a kolnák ablakai világítanak, mint megannyi szentjánosbogarak, itt ott egy egy tüzröppentyű fénye kapja meg a szemet. Itt egy kolnában úri mulatság van, mely az aradi Kis Józsi tüzes zenéje mellett egy kis bállal vetekszik: arrább holmi 99 dik banda fülríkató zenéje hallik, s még tovább a csimpolya (ami bizony semmi más, mint az a hires hangszer, melynek nevétől Jókai táblabirája majd megpukkad nevedében: a <duda>) - ennek semmihez sem hasonlítható hangjánál a <nép> mulat, azon nép, amelynek férfia, nője, apraja, nagyja, midőn a munka után kivétel nélkül bevette nektárját, egy derék üveg pálinkát, sem igen törődik a <nagy Dáko-Romániával>, hanem kurjongat kegyetlenül és járja saját <hideglelős> táncát. ”37 1896-ban az Aradi Közlöny híradásában szintén kiemeli az aradiak részvételét az Arad-hegyaljai szüreteken: „ Taraczkdurrogástól, puskaropogástól, szüretelők vig danájától visszhangzik most a hegyalja. A kolnák népe megsokasodott a rokonok, jóbarátok seregével, vig poharazás, nevetgélés mellett kíván a társaság jó egészséget, sok bort, vidám szüretet a vendéglátó házigazdának. Vasárnap valóságos népvándorlás indult meg a hegyaljába Aradról, mert ünnepnap volt s a szőlősgazda megüli ilyenkor 34 Fővárosi Lapok, 1888. 25. évf. 216. sz. augusztus 5. 1. p. 35 Nemcsak borkereskedelemmel foglalkozott, hanem szőlő- és bortermeléssel is. Az 1870- es évek végén aradi pincéjében már cementhordókkal kísérletezett. Konyakok gyártásával is próbálkozott, amelyeket palackozott formában értékesített. A „császári és királyi udvari szállító” címmel is rendelkezett, cége Aradon a Szabadság tér 6. szám alatt működött. 36 Fővárosi Lapok, 1888. 25. évf. 220. sz. augusztus 9. 1. p. 37 Szegedi Flíradó, 1883. 25. évf. 245. sz. október 25. 2. p.
