Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében

Mód László - Simon András: Arad és a Ménes-magyarádi borvidék kapcsolata 197

Krani, Serfréder, Sváb, Popovits, Árzits, Tóth, Pintér, Szombati, Metlakovits s több aradi polgárok által igy készitettni tapasztaltam. ”24

A Vasárnapi Újság az 1900-as évek végén Oláh Gyula visszaemlékezéseit alapul véve az 1848-1849-es hadi események kapcsán a következőképpen jellemezte Arad polgárainak jelenlétét a borvidéken: „Abban az időben Arad polgárai között igen sok úgynevezett bor-arisztokrata volt. Csaknem minden jobbmódú polgárnak volt az aradi Hegyalján szőlője. Az a jó aradvármegyei Hegyalja sok bort termett, többet, mint a mennyit a város és a környék lakossága elfogyasztott, a közlekedés nehéz és drága volt, tehát messzebbre szállítani nem igen lehetett. így azután a nagyobb szőlők tulajdonosainak a pincéiben meggyűlt s ott öregedett a sok jó bor. Az ilyen sok ború nagy szőlősgazdákat nevezték bor-arisztokratáknak. ”25

Az aradiak széleskörű extraneus szőlőbirtoklására utal a következő idézet is, amely Stupa György pesti gyógyszerésznek a Borászati Lapok 1859-es évfolyamában megjelent írásából származik: „Ezt előre kellett bocsájtanom, hogy azon elfogultakat lefegyverezzem, kik kárhoztatják a két órányira fekvő szölöbirást; kiket egyszersmind utalok a világhirü Ménes és Magyarát hegyeire, hol tulajdonosok találtatnak a legtávolabb vidékekről, sőt Arad maga mint legközelebb eső város Magyaráttól 4, Ménestől 3 órányira esik, és mégis kevés lakossal bir, kinek egyik vagy másik hegyen szőlője nem volna. ”26

Az extraneus szőlőbirtokosok, akiknek a tevékenységéről a szőlészetiborászati szakirodalom is gyakran megemlékezett, fontos szerepet játszhattak az ágazat megújításában, modernizálásában. Az 1850-es évek közepén a magyarádi szőlőhegyen Hidegh Sándor aradi gyógyszerész már széles körben alkalmazta az ún. nyakoltást, amihez különböző munkaeszközöket (lapos kapa-fűrész, ék, balta) illetve kellékeket (hárs vagy füzvessző, faviasz) használt fel. A szőlőbirtokos ezzel a módszerrel a szőlőtáblák fajtaállományát kívánta egységesíteni azért, hogy szüret idején, a szőlőfürtök szedése során ne kelljen különválogatni a termést. A 19. század közepén már metszőollókat is használt, a példáját sokan követték. O vezette be a szüret után végrehajtott őszi metszést.27 Említést érdemel egy másik aradi gyógyszerész, Rozsnyay Mátyás is, aki magával hozta tanítómesterétől, Katona Zsigmondtól a szőlőtermesztés iránti vonzalmat, éppen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a ménesi borok felkeltették az érdeklődését. Aradkövin szőlőbirtokot vásárolt magának, ahol a család tavasztól a szüretig töltötte mindennapjait. 1885-ben a Budapes-24 Schram 1963. 171-172. p.

25 Vasárnapi Újság, 1908. 55. évf. 29. sz. július 19. 585. p.

26 Borászati Lapok, 1859. 2. évf. 37. sz. szeptember 11. 289. p.

27 Mód 2019. 9. p.