Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Mód László - Simon András: Arad és a Ménes-magyarádi borvidék kapcsolata 195 mutatnak, ez 1742-ben már 1000 kapa körül mozog, ami néhány esztendőn belül, vagyis a század derekára csaknem megduplázódik. Ehhez képest is igazán jelentős növekedést láthatunk az 1771-es Arad megyei úrbéri összeírásokban. Ezt összevetve az 1746 és 1752 közötti dicalis összeírások adataival, az összességében 1860,5 kapa (116 kát. hold) terület negyedszázad múltával 12 518 kapára (779 kát. hold) rúgott. Az növekedés aránya településenként eltérő volt. Legszembetűnőbb változást Ménes esetében látunk: ott a 79,5 kapa terület több mint negyvenháromszorosára, 3434 kapára ugrott, de kiemelkedő Kladova adatsora is, ahol a mindössze 4 kapa huszonkilencszeresére szökött (115,5 kapa). Ugyancsak alig volt szőlő a század derekán Almáson (2 kapa), ahol éppen tizenhétszeres kitörés adatolható, de hasonló arányt láthatunk - bár magasabb „kezdőértékből” számolva - Aradkövi esetében.16 A dinamikus növekedés mögött a helyi telepítéseken, vagyis a jobbágyhasználatban lévő úrbéres parcellákon túl a külső (extraneus) birtokosok jelentősebb kiterjedésű szőlőbirtokai álltak. „Nagyon sok aradi mesterember bérelt úrbéri szőlőt Gyorokon, Ménesen, Kovaszincon stb. Ménesen például, ahol 16 jobbágycsalád lakott, s az is mindössze két egész telken gazdálkodott, 135 zsellércsalád élt, akiknek legnagyobb része úrbéri szőlőt bérelt szerződéses alapon. Ezt egészíti ki további 151 külső bérlő. ”17 Ok az alábbi településekről művelték vagy műveltették ültetvényeiket: Arad, Gyorok, Kladova, Radna, Szabadhely, Opálos, Temesvár, Lippa, Szabadka. „Az úrbéri szőlők külső bérletére hasonló adatokat találunk más községben is. Kladován 19 idegen bérlő gazdálkodott, Kovaszincon 344 kapa szőlő volt idegen bérletben (többnyire aradiak és komlósiak), vagy Kuvinban, ahol 955 kapa szőlőt béreltek aradiak, szabadhelyiek, gyorokiak, szentannaiak, kovaszinciak, csicsériek, lippaiak, nadabiak, erdőhegyiek stb. A külső bérletek rendje volt honos Apatelkén is, ahol a helyi jobbágygazdák és zsellérek mellett rengeteg idegen bérlő volt, mintegy 23 községből (legtöbben borosjenőiek, szilingyiaiak, zarándiak). ”18 Számosán ezek közül 2(M10 kapa területtel rendelkeztek, de kirívó adatként néhány 70 vagy 90 kapás területet birtokló gazdáról is tudunk. Nemzetiségi megoszlás szerint az „idegenek” magyarok, szerbek, románok voltak, de a 18. század végén egyre nagyobb számban jelentek meg görög, örmény és macedón bérlők.19 A szőlőterület birtoklása és a termésből szűrt bor értékesítése - mint a korábbi századokban is - jövedelmezőnek bizonyult, így az anyagi gyarapodás és a társadalmi felemelkedés alapja lehetett, ezért törekedtek a különféle társadalmi 16 Kovách 1993. 88-90. p.; Kovách 2015. 82. p. 17 Kovách 2015. 82. p. 18 Kovách 2015. 83. p. 19 Kovách 1993. 92-93. p.
