Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
192 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében A Ménes-magyarádi borvidék Csávossy György Erdély, a Partium és a Bánság szőlő- és borkultúráját elemző monográfiájában a Zarándi-hegység nyugati oldalán mintegy 50 kilométer hosszúságúra becsülte azt a sávot, ahol az évszázadok folyamán az ezen a tájon letelepedő és gazdálkodó közösségek szőlőültetvényeiket gondozták. Meglátása szerint 16 olyan települést tarthatunk számon, amelyek határhasználati rendszerében a szőlő- és bortermelés jelentős ágazattá nőtte ki magát.3 Nem szabad ugyanakkor megfeledkeznünk a Zarándi-hegységen kívül két folyóról, a Fehér-Körösről, illetve a Marosról sem, amelyek északon illetve délen övezik a szőlőtermő tájat. Az 1893-as törvényi szabályozás értelmében a borvidékhez 18 település (Radna, Paulis,4 Ménes, Gyorok, Kuvin,5 Kovaszincz,6 Világos, Galsa, Muszka, Pankota, Magyarád, Agris, Aranyág, Draucz, Silingyia, Apatelek, Borosjenő, Borossebes) tartozott.7 A szőlészeti-borászati szakirodalom Arad-Hegyalja vonatkozásában már viszonylag korán felfigyelt a termőtájon belül tapasztalható különbségekre, éppen ezért nem tekinthető véletlennek az, hogy 1893 után a hivatalos közigazgatásban a borvidéket két olyan település jelölte, amelyek a szőlő- és borgazdálkodás területén központi szerepre tettek szert. Mind a magyarádi, mind a ménesi jelzőt összefoglaló értelemben is használták, a szőlőbirtokosok vagy a borkereskedők pedig a környékbeli szőlőhegyek termését is gyakran ilyen elnevezések alatt hozták forgalomba. Ez a kettősség kellőképpen tükrözte azt, hogy a borvidéken egy fehér- és egy vörösborok készítésére specializálódott körzet alakult ki. Amíg Arad vármegyében a 19. század végén 27 település határában 8198 kát. hold és 1170 négyszögöl hegyi szőlőt tartottak nyilván, addig a síkvidéki ültetvények (25 falu, város) kiterjedése elérte a 3166 kát. holdat és 1194 négyszögölt.8 1896-ban a szakemberek a borvidékre a fehér szőlőfajták közül a mustos fehéret, a bakatort (ménesi rózsa), az apró fehéret, az olasz rizlinget, a sárfehéret, a sauvignont és a semillont, a vörösbort adók közül a kadarkát, a kékfrankost (nagy burgundi), az oportói és a cabernet-t, festő szőlőnek viszont a merlot-t, 3 Csávossy 2002. 279. p. 4 A továbbiakban: Opálos. 5 A továbbiakban: Aradkövi. 6 A továbbiakban: Kovászi. A Bortörvény 30. p. 8 Gaál 1898. 240-244. p.
