Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
MÓD LÁSZLÓ - SIMON ANDRÁS ARAD ÉS A MÉNES-MAGYARÁDI BORVIDÉK KAPCSOLATA Arad Arad-Hegyaljától ugyan 30 kilométerre fekszik, a város és a borvidék története azonban az évszázadok során több szempontból szorosan összefonódott egymással. A távolság nem volt akkora, hogy a település 19. század második felében kibontakozó dinamikus fejlődése ne éreztette volna a hatását a Zarándihegység nyugati lejtőin. Más borvidéki városokkal szemben, ahol az urbanizációs folyamatok veszélyt jelentettek a szőlőültetvényekre, a szőlővel beültetett hegyoldalak Aradtól kellő távolságra feküdtek ahhoz, hogy ne alakuljanak át sűrűn beépített településrészekké. Arad-Hegyalján Tokaj-Hegyaljához hasonlóan mezővárosi rangú települések hálózata jött létre, ennek ellenére központi jelentőségre a vármegyeszékhely, Arad tett szert különösen azt követően, hogy a 19. század második felében vasúti csomóponttá vált, ami rendkívül kedvező körülményeket teremtett a borkereskedelem számára.1 Jelen tanulmány elsősorban arra vállalkozik, hogy különböző típusú források segítségével elemezze azt a sokoldalú kapcsolatrendszert, amely Arad és Arad- Hegyalja között kialakult az elmúlt évszázadokban. A téma vizsgálatára már a középkor vonatkozásában is lehetőségünk nyílik, részletes képet azonban csak a 19. század közepétől tudunk rajzolni, hiszen ettől az időponttól kezdve állnak rendelkezésre bőséggel adatok e sajátos viszonyrendszer értelmezéséhez.2 Reményeink szerint tanulmányunk újabb adalékokkal szolgálhat a borvidékek és a városok közötti rendkívül bonyolult kapcsolatrendszer megértéséhez. 1 Kókai Sándor szerint az Arad-hegyaljai borvidék a 18-19. században egy megközelítőleg 600 km2-es gazdaságföldrajzi mikrokörzetet alkotott, ahol hat település nyert el mezővárosi rangot. A szőlő- és bortermelés az alföldi és a hegyvidéki tájak közötti árucserével kapcsolódott össze, amelyek együttesen meghatározták a térség falvainak és városainak gazdasági jellegét. Kókai 2000. 254. p. 2 Adataink javarészt egy készülő monográfia kéziratából származnak, amely a középkortól az első világháború végéig próbálja bemutatni a Ménes-magyarádi borvidék gazdálkodási viszonyait és azok változását. A téma feldolgozásához a hazai szőlészeti-borászati szakirodalom, valamint a helyi sajtó nyújtott támpontot, bár érdemes megjegyezni, hogy az eddig feltárt eredményeket minden bizonnyal jelentős mértékben árnyalni fogják a jövőben elvégzendő levéltári kutatások. Célunk, hogy a román nyelv után magyarul is olvasható legyen egy olyan összefoglalás, amely ezen nagymúltú, a Kárpát-medence szőlő- és bortermelésében kiemelkedő jelentőségű borvidék múltbeli szerepét megragadja, s visszaemeli a köztudatba. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021.191-209. p.
