Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
18 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében en a kártyajáték, hangos zene mellett a csavargóknak, tolvajoknak otthont adó lebujkocsmák is zavartalanul működhettek, ideális rejtekhelyét szolgáltatva a kétes alakoknak.33 Nem véletlen, hogy a záróra ismételt bevezetését heves vita előzte meg, de végül mégis szükségesnek tartotta a város közgyűlése, lévén „egész Európában Pestnek nincs párja az éjjeli tivornya tekintetében”.34 Az 1871. január 1-én életbe lépett rendelkezésnek természetesen napokon belül akadtak hangos ellenzői, először a munka után vacsorázni kívánó dolgozók.35 A záróra ismételten tervezett bevezetése ellen már egységesen tiltakoztak - sikertelenül - a kávésok, vendéglősök, sör- és bormérések, akik a vita során a zárórára, mint az abszolutizmus idején dívott, avítt intézkedésre hivatkoztak.36 A zárórát azonban sok, rendészeti szempontból problémás helyen nem tartották be,37 így 1872-től ismét megszüntették.38 Ahogy a kortárs írta, „az új Pest, a jövő Pestje, fiók-Párizs ” legyőzte a „ régi Pestet, a nyárspolgári Pestet ” a záróra kérdésében, szabad utat engedve az éjjeli, nagyvárosi mulatozásnak.39 A megállapítással a városi hatóságok is egyetértettek, bár nem mindenki pozitív 33 „Nagyot hibázott a fővárosi hatóság, midőn rendőrsége javaslatát mellőzve, a zárórát tekintet nélkül a kocsmák hollérére (!) és látogatóinak jellem minőségére, eltörölte. Ezzel csak alkalmat adott a napszámos és helynélküli cselédféléknek csekély keresményüket, megtakarított szerzeményüket eldorbézolni, minek rendesen az szokott lenni következménye, hogy nehány nap múlva annyijuk se maradván, miból (!) éhségüket csillapítsák, védve az éj sötétje és a táj járatlanságától, mások tulajdonának elidegenítésével vagy rablással is iparkodnak nem annyira magukon segíteni, mint iszákosságukat, kártyázási szenvedélyüket kielégíteni. Avagy nem a távolabb eső utczákban, lebujkocsmák közelében történtek mindazon rablási kísérletek, melyekről a lapokban olvastunk? Az ily kocsmáknál fölötte szükséges a záróra visszaállítása, ha csak nem akarjuk Párisnak egykori csodatanyáivá nőjjékki magukat. ” K-i: Még nehány szó Pest vagyonbiztonsága érdekében. Pesti Napló 1870. április 23. (21. évf.) 92. sz. 34 Az új szabály értelmében elrendelték a kávéházak, éttermek éjjel 1-kor, a kocsmák és bormérések télen este 10-kor, nyáron 11-kor történő zárását. A rendelkezés a vendéglőkre, szállodákra nem vonatkozott. Pest város december 21-i közgyűlése. A Hon 1870. december 22. (8. évf.) 306. sz., Ellenőr 1870. december 22. (2. évf.) 98. sz., Pesti Napló 1870. december 22. (21. évf.) 306. sz. 35 A cikkíró általában elítéli a zárórát, azonban a munkások, így a könyvnyomdászok esetében nem annyira a kocsmák, mint inkább egyszerűbb vendéglők további nyitvatartása mellett áll ki. Pesti Napló 1871. január 12. (22. évf.) 9. sz. 36 A Hon 1871. március 19. (9. évf.) 65. sz., ld. később a kávés testület tiltakozását: Budapesti Közlöny 1871. november 30. (5. évf.) 275. sz. 6030. p. Sikertelenül jártak a szesz- és ecetgyárosok is. A Hon 1871. december 14. (9. évf.) 287. p. 37 Panaszt hallunk. Magyar Polgár 1871. november 23. (5. évf.) 267. sz. 38 Pesti Napló 1872. január 4. (23. évf.) 3. sz. 39 A megnevezéseket ld. a Pesti Napló heti tárcájában. Pesti Napló 1872. január 6. (23. évf.) 5. sz.
