Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Tózsa-Rigó Attila: A szőlő, a bor és a város 123 A hatvanas évektől egyre gyakrabban fordult elő az az eljárás, melynek keretében a kamarás pontosan megjelölte, hogy melyik városi szőlőből származott az eladott bor. A hatvanas évek eleji magas szőlőszám kisebb ingadozásokkal, de végig jellemző maradt az évtizedben. Ugyanakkor a kimért bor pintenkénti ára is tovább nőtt. Ezekben az években egyre gyakrabban emelkedett 20 dénár/ pint fölé, sőt, 1565-ben már inkább a 24 felé közeledett a pintenkénti átlagár. Mindebben óhatatlanul új fent az országgyűlések árfelhajtó erejét (is) láthatjuk. Tudjuk, hogy az említett időszakban négy országos gyűlést is rendeztek a városban.29 Az 1563-as koronázó gyűlést konkrétan meg is említi a forrás. Eszerint nyár közepén (az időpont sajnos nem pontosítható), amikor kihirdették a koronázó gyűlést („als der Ä7)'[nigliche] A/[aiestä]? Maximilian ungrische Crönung ausgeschrieben worden), a város 51 £ 4 ß értékben vásárolt bort. A későbbi bejegyzések egyértelművé teszik, hogy az éves borpénz nagy része (1003 fontdénár - 69%) - az 1550-es esethez hasonlóan - az országgyűlés idején folyt be. A kiugró 1569-es évben két nagyobb tételcsoportot közül a forrás. A szokásos Weingeld fejezetben 1100 fontdénár bevétel szerepel. Ennek közel felét, 505 fontdénár haszonnal az országgyűlés idején - ha hihetünk a szövegnek -, esténként mérték ki („ im Landtag etlich mal die wein zu Nachts abgeloffen ”).30 Ezt követően egy külön fejezetben Weiner wein so kaufft worden címmel külön részleteznek 998 fontdénár értékű boreladást. Az itt közölt tételeket a már megszokott helyeken mérték ki: a Főtéren álló Zöldszoba épületében, a Városházán, vagy a ferences kolostorral szembeni téren álló Weitenhofo&n.3I A borpénz hat-tíz évenkénti ingadozására már korábban is láttunk példát. A hetvenes években is találkozunk egy olyan rövid időszakkal, amelyben alacsony borpénzek voltak jellemzőek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy valójában csak négy évben (1572-1575) voltak ténylegesen alacsonyak a borbevételek. A bortermelés mennyiségi (és minőségi) mutatói közismerten erősen kitettek voltak az aktuális időjárási viszonyoknak. így a hetvenes években bekövetkező bevételzuhanást kézenfekvő lenne a klimatikus viszonyok fent említett változásaira visszavezetni. Az alacsony borbevétel és az esetleges rossz termés közötti összefüggés azonban egyelőre még további kutatásokat igényel. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek nagy részében újabb jelentős pozitív trend mutatható ki. Az 1577-1587 közötti átlagérték (1831 fontdénár) minden eddigit felülmúlt. A kérdéses kilenc évből hétben 1400 fontdénár fölé emelkedik az éves borpénz. Az 1580-as év pedig nagyságrendileg nagyobb, 4446 fontdénáros bevételt eredményezett. Az év elején megrendezett pozsonyi 29 PÁLFFY 2010. 291. p. 30 AMBMmBK 137 f. 28. 31 AMBMmBK 137 f. 31-33.
