Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Tózsa-Rigó Attila: A szőlő, a bor és a város 121 borbevétel 65%-a folyt be. Azt is tudjuk, hogy az ekkor eladott bort nagy részben, vagy teljes egészében két bécsi borkereskedőtől vásárolták. Sajnos az nem derült ki, hogy a bor honnan származott. Mindenesetre a legnagyobb, 372 akós tétel áprilisban került bejegyzésre. Végül megemlíthető még, hogy az országos méltóságoknak nyújtott ajándékok ekkor sem maradtak el, az uralkodónak két hordó bort adott a város, míg az országgyűlésen részt vevő Oláh Miklós kancellárnak és Niklas Graf zu Salmnak egy-egy nagy (51 akós) hordót küldtek.27 A vizsgált időszakban megnövekedett borpénz hátterében - a Pozsony központiságában bekövetkezett változások mellett - a negyvenes években már más tényezők is szerepet játszottak. A negyvenes évekre jól érzékelhető elmozdulás következett be a kimért bor pintenkénti árában. A húszas-harmincas években még átlagosan 8-12 dénárba került egy pint. 1542-1543-tól érzékelhető az első pregnáns áremelkedés, a negyvenes években már inkább 16-20 dénár között mozgott egy pint bor ára. Az ötvenes évek elején némi mérséklődés figyelhető meg. Az 1542 utáni áremelkedésre és az ezzel együtt (vagy ennek ellenére) tovább növekvő keresletre reagált a városvezetés is. Mint azt később látni fogjuk, a tanács éppen az évtized elején tett szert ugyanis nagyobb számú szőlőre, bár a negyvenes évek végén megint kisszámú szőlőbirtokról tudósít a forrás. A következő időszak csökkenő tendenciájára eddig még nem sikerült megnyugtató magyarázatot találni. Amint a fenti ábrán is jól látszik, az 1551-1557 közötti években még a harmincas évek középértékét (357) sem érte el a borpénz átlaga (342 fontdénár). Tovább nehezíti a kérdést, hogy ezekben az években újra jelentősen nőtt a városi szőlőállomány, az ötvenes évek közepén 9-11 városi szőlőt említ a forrás. Kézenfekvő feltételezés lenne, hogy ezekben az években rossz volt a termés. A közelmúltban a dunai jégjelenségeken keresztül vizsgáltam Pozsony térségének klímatörténeti viszonyait. A feltárt adatok viszont azt mutatják, hogy az ötvenes években egy enyhébb időszak köszöntött be, amelyet éppen 1557-től váltott egy másfél évtizedes periódus, amelyben zordabb telek voltak jellemzőek.28 Maga a rossz termés sem lenne azonban önmagában kielégítő magyarázat, hiszen amint a korábbiakban is láthattuk, a város gyakran Pozsonyon kívül szerezte be a szükséges mennyiséget. A következő hat évben újabb pregnáns emelkedésnek vagyunk tanúi. Amint azt korábban említettem, az 1562-es kötet valójában nem a teljes évet tartalmazza (május 10-i az első borpénz), így az azévi Weingeld mérsékelten lefelé módosítja az időszak átlagát. A középérték még így is 850 fontdénárra rúg, 27 Oláh Miklós királynéi titkár (1526-1542), zágrábi püspök (1543-1548), 1543-tól kancellár, egri püspök (1548-1553), esztergomi érsek (1553-1568). Beke 1993. 20-21. p.; Ludiková 2002. 91. p. 28 Tózsa-Rigó 2021. 91-93. p.
