Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Tózsa-Rigó Attila: A szőlő, a bor és a város 117 gyobb tételekben eladta a kamarás. A borkimérésből és a borkereskedelemből származó bevételek mind a város, mind polgárai számára már a 14. század végén is az egyik legfőbb jövedelemforrásnak számítottak. A borpénz nominális értékeinek a változását az alábbi két diagram szemlélteti. A jobb áttekinthetőség érdekében két részre osztottam a vizsgált időszakot. A vizualizáció mellett a borbevételekben bekövetkezett tendenciaváltás is indokolja az adatsorok ilyetén módon történő megjelenítését. A hatvanas években ugyanis jelentős emelkedés következett be a városháztartás vizsgált bevételeiben. 1. ábra. A borpénz összege évenkénti bontásban (1526-1562) Amint az a fenti ábrán is látható, a vizsgált korszak első éveiben még elég szerények voltak a borbevételek. A Mohácsot követő években 100-170 fontdénár közé tehetőek a kérdéses tételek.10 Az egyes hivatali években befolyt 10 1 font = 8 Schilling = 240 dénár. A továbbiakban a városháztartási tételek a könnyebb értelmezhetőség kedvéért - az esetek nagy többségében - fontdénárra kerekítve jelennek meg. Csak indokolt esetben közlöm a schilling- és a dénárértékeket. Baraczka számításai szerint 1 számítási font 1,25 magyar számítási forintnak felelt meg. Baraczka 1965. 244. p. A számadáskönyvben időnként előfordul egymás mellett a két pénznem. Ezek a szöveghelyek Baraczka számításait igazolják.
