Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
116 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében bői).6 Az értelmezés alátámasztására szolgálnak azok a gyakori megjegyzések, melyekben a Stat pau wein kifejezés mellett megjelölik, hogy melyik dűlőből szánnazott az aktuális italkészlet. Ezek a dűlők pedig jól beazonosíthatók a számadáskönyveknek a városi szőlőkre költött tételeinél, ahol is a dűlőneveket viszonylag pontosan közölték. A város más módon is szert tett még eladható borra. A korábbi korszakok örökségeként a szőlőt művelő polgárok a városi hatóságoktól művelésre átengedett szőlőterületekért pénzben vagy terményben fizettek járandóságot. Gyakorlati szempontból a gazdapolgárok számára sokkal előnyösebb volt, ha a megtermelt borban fizettek a városnak, utóbbi pedig az így befolyt bort is értékesíthette. Nagy valószínűséggel az ilyen készletekre utalnak a forrásban szereplő bergwein, perigrecht wein kifejezések.7 Feltűnő viszont, hogy ezek a kifejezések szinte csak a vizsgált korszak első felében jelennek meg, a század derekától nem, vagy csak elvétve fordulnak elő. Végül a városnak volt még egy forrása. Pozsony már a korábbi időszakokban megvásárolta nemesi uraiktól a környék falvait. így jutott a város birtokába többek között Sellendorf, Lamacs (a későbbi Blumenau), Vereknye (Fratendorf), Domik és a beszédes nevű Szőlős község.8 Az előző típusnál is jelentősebbnek tűnik a tizedbor szerepe. A város - tizedbérlet keretében - már a 15. századtól beszedte a szőlősgazdák bortermeléséből a tizedrészes szolgáltatást. Ennek mértékét a városkapitány vezetésével felállított bizottság állapította meg.9 A tized egyházi eredetére utalhatnak azok a gyakori megnevezések, amelyek Pfarweinként, esetleg kirchweinként jelölnek meg tételeket a borpénz részletezése során. Végül a városi borértékesítés jelentőségét mutatja, hogy a magisztrátus a fenti borkészleteken felül a vizsgált időszakban szinte minden évben vásárolt bort kereskedőktől. A beszerzések során nem csak pozsonyi polgároktól vettek bort, hanem, amint azt látni fogjuk, igen gyakran a környező kisebb, bortermelő települések (Récse, Szentgyörgy stb.) gazdáitól is vásároltak, de az sem volt ritka eset, hogy távolabbról, leginkább például Sopron környékéről szereztek be nagyobb mennyiséget. A borbevételek következő kérdése, hogy a fenti módokon megszerzett italkészletet hogyan értékesítette a város. Erre két jellemző formát találunk a forrásban. A rendelkezésre álló készletet vagy kis tételben kimérték, vagy na6 Szende Katalinnak tartozom köszönettel, hogy segített értelmezni a vonatkozó megnevezéseket. 7 Ortvay 1900. 41. p. 8 Ortvay 1900. 1-32. p. 9 Ortvay 1900. 43. p.
