Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Tózsa-Rigó Attila: A szőlő, a bor és a város 115 Az eladott bor mennyiségének növekedése mellett fontos fogyasztás- és ártörténeti adalékokat is nyerünk a forrásból. Ezeken túl közvetve a városi kezelésben lévő pincékről, valamint általában a városi borkimérésekről is értesülünk. A városi borértékesítés a borpénz tükrében A borbevételek tételes elemzése előtt érdemes röviden bemutatni a vizsgált forrást. A pozsonyi kamarás számadásait tartalmazó városkönyvek az 1430-as évektől maradtak fenn, többé-kevésbé folyamatosan. A kutatás számára kiemelt jelentőséggel bír, hogy rendkívül széles információs bázist kínáló forráscsoporttal dolgozhatunk. A számadáskönyvekben részletes évenkénti kimutatások szerepelnek, amelyek a város bevételeit és kiadásait foglalják magukban. Az elemzett információcsoportokról később közölt ábrák értelmezéséhez ki kell térnünk néhány módszertani információra. A 16. század első felében a pozsonyi kamarások még a hivatali év alapján tettek jelentést a költségvetésről. A hivatali évet a bíró, a polgármester és az esküdt tanácsosok megválasztása szabta meg. Ez minden évben Szent György napjára esett. A korszak első felében tehát április 24-től a következő év Szent György napjáig tartott egy költségvetési év. Ezekben az években két évszám jelöli az aktuális hivatali évet. 1562-től új szisztémára tért át a városi adminisztráció. Az 1562-es év első fele még az 1561-es év április utáni időszakával egy kötetben szerepel, 1562-nek az április utáni időszakát viszont már különálló kötetben jegyezték le. A következő évtől, 1563-tól pedig már a naptári év szabta meg a költségvetési időszakot. Ekkortól tehát januártól az év végéig terjedő időszakról készített jelentést a kamarás. Az új rendszer a pénzügyi adatok vizsgálatánál egyszerűsítette a helyzetet. A változó könyvelési rend megjelenik majd az adatsorok ábrázolásánál. A korszakból nem maradt fenn minden évből számadáskönyv, illetve néhány esztendőben csak hiányosan vezették az adatokat, továbbá vannak olyan könyvek, amelyekben a vonatkozó adatok - sérülés, vagy egyéb okok miatt - nem értékelhetők egyértelműen. Végül az utolsó évtized forrásait csak korlátozottan volt alkalmam vizsgálni. Összességében még így is kiterjedt forrásbázissal szolgálnak az elemzés alá vont városkönyvek. A vizsgált nyolcvan éves periódus 68 évéből maradtak fenn használható adatsorok. A hiányzó évek: 1538-1539; 1570; 1583-1584; 1593; 1604. Hiányos évek: 1529(—1530), 1562, 1601-1605. A borbevételek elemzése során elsődleges kérdésként az merül fel, hogy honnan tett szert a város eladható készletekre. A forrás leggyakoribb vonatkozó kifejezése a Stat pau wein, vagy röviden pauwein (másként Bauwein). Ebben a kontextusban a Stadt pau wein nagy valószínűséggel a város saját tulajdonú szőlőiből származó bort jelenti (aus eigenem Anbau - saját művelésből/termés
