Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
TÓZSA-RIGÓ ATTILA A SZŐLŐ, A BOR ÉS A VÁROS Borértékesítés aló. századi Pozsony költségvetésében1 A kora újkori ember életében jelentős szerepet töltött be a szőlőtermesztés és a bortermelés. Mindennek fényében nem meglepő, hogy a szőlőtermő térségben elhelyezkedő Pozsony számára is kiemelkedő jelentőséggel bírt a szőlő és a bor. A rendelkezésre álló adatokból arra következtethetünk, hogy a 16-17. században a városi polgárok többsége valamilyen módon kötődött a szőlőtermesztéshez és a bortermeléshez. Az ingatlantulajdonlási viszonyokban, az ingatlanforgalomban, illetve a polgárok által követett befektetési stratégiákban is jelentős szerepet töltöttek be a szőlők.2 A szőlőtulajdonosokhoz hozzá kell még számítanunk azt a réteget, amely bár nem rendelkezett ilyen gazdasági ingatlanokkal, mégis alkalmazott munkaerőként részben vagy egészében a szőlőkben végzett munkákból tartotta fenn magát, vagy más módon kapcsolódott a bor termeléséhez és/vagy értékesítéséhez. Gondolhatunk itt többek között a vincellérekre, kapásokra, fuvarosokra, vagy olyan kézművesekre, akik a bortermeléshez elengedhetetlen eszközöket állították elő. Az értékesítési oldalon pedig számos olyan kereskedőt találunk a városban, akik borkivitelre, főként északnyugati irányú (Morva- és Csehországba, illetve Sziléziába irányuló) exportra specializálódtak. Összességében tehát a városi lakosság az 50%-ot jócskán meghaladó arányban volt szoros kapcsolatban a vizsgált termelési szférával. A szőlőtermesztésnek és a bortermelésnek a város gazdasági életében betöltött kiemelkedő szerepéből adódott, hogy a városháztartásban is megjelent ez a termelési ág, sőt látni fogjuk, hogy korszakunkban egyre jelentősebb szerepet képviselt a város pénzügyi egyenlegében. Jelen tanulmányban a szőlőnek és a bornak a városháztartásban képviselt szerepét vizsgálom a Pozsony városi számadáskönyvek vonatkozó információcsoportjai alapján.3 A városi számadáskönyvek rendkívül sokrétű elemzési lehetőségeket kínálnak. A forrástípusban rejlő lehetőségekre a közelmúltban egy tanulmánykötet is felhívta 1 Jelen tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00622/21/2) támogatásával készült. 2 Erre szolgál többek között bizonyítékként, hogy az 1529 és 1557 között született 388 pozsonyi végrendeletben 276 testáló legalább 785 szőlőről, vagy szőlőrészről rendelkezik és összesen mintegy 223 dűlőnévről tesz említést. Tózsa-Rigó 2009. 35. p. 3 AMB MmB K. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021. 113-134. p.