Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Gulyás László Szabolcs: Egy szőlőtől a kánonjogig 105 a leprásházban, vagy egy istállóban helyezték el, onnan pedig a malomba, majd a temetőbe került. Ezt és a városból történő kizárást is mindenki botrányosnak (scandalum) tartotta, aki csak tudott róla.131 A tanúvallomások ismeretében Olmützi Gábor és Vári Máté végül február 19-én, Egerben döntöttek a perben. Elsőként a kiközösítés ügyében hoztak döntést, amelyről oklevelet bocsátottak ki. ítéletük szigorú volt. Felrótták a két korábbi delegált bírónak, hogy szabálytalanul folytatták le az eljárást egy ilyen nagy és súlyos ügyben, felsorolva azokat az alapvető - fent már említett - formai hibákat is, amelyeket vétettek, és amellyel sok szenvedést okoztak a három bártfai polgárnak. Döntésük értelmében a kiközösítés érvénytelennek tekintendő, Mihály és Bereck pedig 300 forintnyi elégtételt kötelesek lefizetni az elszenvedett sérelmekért Georg Magemek, Hieronimus Paulhanzelnek és Paul Zipser örököseinek, továbbá a perköltségekre további 181 és fél forintot és 45 dénárt kell letenniük, a kiközösítés terhe mellett.132 A tekintélyes összegű büntetés kifizetése nem mehetett túlságosan gördülékenyen, hiszen május folyamán több fizetési felszólítást is kibocsátottak Olmütziék, legelőször május 5-én, amikor nem fizetés esetére az egyházból való kiközösítéssel fenyegetőztek. Két héttel később János kassai plébános írt levelet a delegált bíróknak, jelentve, hogy a 481 és fél forint, valamint 45 dénár (illetve további 9 forint különböző indokokkal) 6 hónap alatt történő fizetésére felszólította Mihály apátot, aki csak annyit mondott, hogy Rómába kíván fellebbezni az ügyben.133 Mivel májusra Bereck meghalt, a tartozás kifizetésének terhét a tornai egyház oltárosai „örökölték” tőle.134 Az ügy azonban ezzel még nem zárult le, hiszen Georg Schwarczot is meg kellett idézni a per során tanúsított rosszhiszemű eljárása miatt. Őt május 16- án összesen 109 forintnyi kártérítésben marasztalták el a három sértett féllel szemben, amelynek négy hónap alatti kifizetése ügyében Olmütziék parancsára május 21-én intette meg Balázs szinyei plébános és Máté, kassai oltárigazgató.135 Valószínűleg azonban nem fizette ki az összeget, mivel 1496 október má131 DF 216038, Iványi 1910. 3248. sz. 132 DF 216039, Iványi 1910. 3249. sz. Átírva Liszkai Remete Mihály fia Tamás közjegyző 1496. február 19-i oklevelében. Kiadta: Érdújhelyi 1899. 311-317. p. Átírva továbbá ugyanezen közjegyző 1496 május 24-i oklevelében. DF 216059, Iványi 1910. 3269. sz. Az oklevél egy Olmützi és Vári által május 16-án kibocsátott verziója az adatbázisban hibásan rögzített, 1490-es dátummal szerepel: DF 215538. A hitelesített oklevél mellett található egy Liszkai Tamás által készített másolata (fogalmazványa?) is. 133 DF 216051, Iványi 1910. 3261. sz.; DF 216054, Iványi 1910. 3265. sz. 134 DF DF 216060, Iványi 1910. 3267. sz. 135 DF 216052, Iványi 1910. 3262. sz.; DF 216056, Iványi 1910. 3266. sz.; DF 216057, Iványi 1910. 3267. sz.
