Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
Pálffy Géza: A pozsonyi Mihály-kapu különleges felirata 259 rá az 1645. évi linzi békét előkészítő nagyszombati tárgyalásokon 1644 legvégén, miként II. Rákóczi György is felhívta rájuk mind 1658-ban az erdélyi rendek, mind a következő esztendőben Barcsay Ákos figyelmét.35 A korszakból a szöveget egy másik felirat formájában is ismerjük. A 17. század derekán egy felső-magyarországi királyhű nemes, nagytárkányi Tárkányi István frissen épült battyáni (egykor Zemplén megyében, ma Bot’any Szlovákiában) várkastélyának kápolnabejárata felett volt látható,36 amely a család halotti reprezentációjában egykor kiemelkedő szerepet töltött be, ám napjainkra sajnos teljesen elpusztult.37 Még az sem elképzelhetetlen, hogy az aranysarkantyús lovaggá feltehetően 1655 júniusában I. Lipót pozsonyi királykoronázásán ütött Tárkányit a magyar fővárosban látott felirat ihlette meg, bár ezt csak egyszerű felvetésként merjük megkockáztatni. Témánk szempontjából biztosabb és talán még izgalmasabb: Jézus említett szavait 1546. február 8-án Pozsonyban személyesen maga I. Ferdinánd király is idézte, mégpedig a magyar országgyűlés megnyitásakor az uralkodói előterjesztéseket követő latin nyelvű beszédében, amikor a rendek széthúzása és egymással szembeni gyűlölködése ellen emelt szót.38 így teljességgel még az sem vethető el, hogy a kapu felirata inspirálta egykoron az uralkodót vagy még inkább beszédíróját, aki a bibliai sorok idézésével próbálta erősíteni a rendek (köztük a városi polgárok) összefogását. Mivel azonban Jézus mondása a késő középkori és a kora újkori politika nyelvezetének és humanista kultúrának a megosztottság, a gyűlölködés, a discordia ellenében igen gyakran használt eleme volt, lehetséges, hogy a rendekhez szólva az uralkodó egyszerűen csupán erre a közös ismeretre apellált. 35 Az említés sorrendjében Dersffy Miklós Illésházy Istvánhoz, 1604. január 29. Károlyi 1883. 142. p; Nagyszombati tárgyalások, 1644. december 23. Szilágyi 1885. 165. p; II. Rákóczi György az erdélyi rendekhez, 1658. január 16. EOE 1886. XI. 345. p, illetve ugyanő Barcsay Ákoshoz, 1659. január 16. EOE 1887. XII. 135. p. További néhány erdélyi példa: Szabó 2012. 1112. p. 138. jegyzet. 36 „Stephanus Tárkányi de Nagy-Tárkány, Caes. Reg. Majestatis Eques auratus fieri curavit. Omne regnum in se ipsum divisum desolabitur.” Borovszky é. n. 24. p. 37 Tárkányi István battyáni kastélyára és ottani kápolnájára újabban Gyulai 2006. főként 70-74. p. 38 „...modo vos velitis odia, persecutiones, pauperum oppressiones et partitiones inter vos hucusque habitas a vobis semovere, quia illa fuissent prima et principalis causa ruinae et desolationis vestrae. Induxit [ti. Ferdinánd király] pro teste Christum, qui dixisset, quod omne regnum in ipso divisum desolare [sic! desolari helyett] opportet.” Paulinyi 1934. 210. p.
