Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
224 Az érdekérvényesítés eszközei korábban előkészített döntés esetén hatékony. Ha viszont az ügy tárgyalást igényelt és többféle vélemény volt várható, az elnök felkérte valamely segítőjét, hogy ismertesse a kérdést, majd a felszólalások tartalmát figyelve és értelmezve maga mondta ki a döntést, az egyes felszólalók befolyásához mérve az elhangzott vélemény súlyát. A ponderálás esetében mutatkozik meg leginkább az is, hogy a rendi országgyűlésben a tanácskozás és a határozat nem vált el egymástól. Mivel azonban a mérlegelés mechanizmusa nem volt szabályozva, lehetőséget teremtett a visszaélésre, az önkényes határozathozatalra is. Az 1825-ös diéta egy magánnaplójának kiadója egyenesen arra jut, hogy „a városi követek szavazatát a megyei követek ellentmondása dacára akkor és oly arányban számította a personalis, amikor és amily mértékben neki [azaz a kormánynak] tetszett”.18 Felsőbüki Nagy Pál is azzal érvelt 1833-ban a mérlegelés helyett már szavazással működő kerületi ülések megtartása mellett, hogy az országos ülésen a kerületi határozatoknak „néhány ellene fog mondani, néhány mellette, s az Elölülő [elnök] arra jelenti a többséget, ahová akarja”.19 A megszólalók tekintélyéhez mért befolyás tehát a számokban kifejezve akár azt is eredményezhette, hogy az elnök a tekintélyt preferálva a megszólalók száma szerint „az abszolút többség ellen döntött”.20 1825-ig ugyan az alsótáblán valóban mindenki kinyilváníthatta küldői akaratát, ám régi szokás szerint a megyei követek szavazata bírt nyomatékkai, olyannyira, hogy azok többsége döntötte el a kérdést, a megszólaló káptalani és városi követek vox a, azaz szava, véleménye - számuk ellenére - eleve kevés súllyal esett latba.21 A kancellária diétái megbízottja, Wirkner szerint „formális szavazás semmiféle gyűléseknél sohasem jött létre, hanem [...] a személynök a legkitűnőbb tagoknak meghallgatása után, anélkül, hogy a szavazatok megszámlálására került volna a dolog, azon létező alapelvek szerént, hogy »vota non numeranda séd ponderanda sunt« és »vota saniora concludunt« mondá ki a végzést.”22 A tárgyalás és határozat elkülönítésének hiánya és a kortárs szóhasználat folytán - amely az érvelő felszólalást is automatikusan a szó eredeti értelme szerint „voxnak”, azaz szónak, felszólalásnak és egyben szavazatnak is tekintette - a rendi diéta „votizálását” tehát nem lehet minden további nélkül a modem parlamentáris szavazással azonosítani. A nemesség „egy és ugyanazon szabadságának” nemesi egyenlőségelve szerint a távollévő főrendek követein 18 Vaszary 1883. több forráshelyre, közte magánnaplóra és a hivatalos jegyzőkönyvre egyaránt hivatkozik a 13-17. oldalakon átnyúló jegyzetben. 19 KLÖM II. 369. p. 20 Paget 1987. 57. p; Révész 1968. 60. p. 21 Lupkovics 1911. 40. p. 22 Wirkner 1879. 135-136. és 252-253. p.
