Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Dobszay Tamás: A városok országgyűlési súlyának változásai... 225 kívül - akik nem meghívóval voltak jelen - nem lehetett egyetlen résztvevőtől sem megtagadni a voksot, a felszólalást. A mindenkinek járó szó elve a mérlegelés révén kerül egyensúlyba a tényleges hatalmi befolyással. így történt a városokkal is: noha mind nyilatkozhattak, valóban volt egyenként szav(azat)uk, ezt azonban a mérlegelés során végül kisebb súllyal vette az elnök figyelembe. Magyarán tehát korábban, a reformkor és a formális szavazás uralkodóvá válása előtt sem volt azonos befolyásuk a megyékével. Hogy a vélemények súlyozásától miként jutott el a hazai rendi gyakorlat a szavazatok tényleges megszámlálásáig és arányuk számításáig, egyelőre nem teljesen tisztázott, nehezen nyomon követhető.23 Mint láttuk, a Kancellária konzervatív szemléletű képviselője 1825-re téve a váltást, általánosságban a rendinemzeti, majd a reformellenzéket teszi „felelőssé” a változásokért, mondván, hogy az ellenzék a szavazatszámlálással az udvar képviselőit akarta kiszorítani a döntésekből. „A király által kinevezett személynök a karok és rendek táblájának elnöke, továbbá a tollvezetéssel megbízott főjegyző, ki a királyi táblának is tagja volt, a tanácskozásokra szintén befolytak, de ezen befolyást a kerületi ülések behozatala és az újabb időben szokássá vált szavazatszámolás teljesen megbénította.”24 Ám még ő is elismeri, hogy épp a személynök „volt az, aki az 1825—27-iki országgyűlésen először döntött a képviselők szavazása által, ami azelőtt sohasem történt, hanem az elnök több tekintélyes képviselő előadása után a fönnforgó tárgyban egyszerűen kimondá a conclusumot anélkül, hogy szavaztatott volna”.25 Tudjuk, hogy a megyegyűléseken is a kormányzat vezette be először a közfelkiáltás helyett a szavazást. A pannonhalmi főapát részére készített naplójegyzetek szerint is az udvart képviselő Majláth György személynök kezdte a szavazatok egyenkénti számítását a mérlegelés helyett, mert utóbbi módozat az ellenzék álláspontját hozta volna ki győztesnek. A megyék egy része tiltakozott is, hogy a személynök a városoknak a kérdéses esetben történetesen nyolc szavazatával igyekszik a megyék körében kialakult többséget kisebbségbe szorítani.26 A szavazatok egyenkénti és egyenlő számítása a megyék körében, követeik kerületi ülésén vált szokássá. Itt az egyes megyéket azonos vokssal vették számításba, azaz követeik fél-fél szavazata adott ki megyénként egyet, majd az egyes megyék így kialakított szavazatait egymáséval egyenlő értékkel számítva vették figyelembe, és Horvátországgal kiegészítve ötven szavazatként összesítették. A meghívottként részt vevő összes város egyetlen közös voksát 23 Révész 1968. 60. p. 24 Wirkner 1879. 139. és 257. p. 25 Uo. 30. p. 26 Vaszary 1883. 15. és 61. p.
