Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
Koltai Gábor: Akik a „Párt” ellen vétkeztek... 391 Koltai Gábor Akik a „Párt” ellen vétkeztek. Pártfegyelmi eljárások Budapesten az MDP időszakában, 1948-1956. Budapest, 2018. Korall Társadalomtörténeti Egyesület. 295 p. 1988-ban Horváth Ágnes és Szakolczai Árpád kérdőíves kutatást végzett a budapesti kerületi pártbizottságok politikai instruktor munkatársai körében. A szociológusok többek között arra voltak kíváncsiak, hogy mit jelent és miként épül fel a pártmunkások fejében maga a Párt, amelynek maguk is tagjai voltak. A válaszokban még a szocialista rendszer fennállásának utolsó pillanataiban is úgy tűnt fel az MSZMP, mint „ az életvitel egészét, az élet értelmét megadó mitikus egész, mely kiterjed, lenyúl a mindennapok egészébe”.' Bár Szakolczaiék nemzetközi figyelmet kapó elemzése rámutatott, hogy a Párt által közvetített értékek és elvárások a tagok számára még a rendszer végnapjaiban is erős viszonyítási pontokként, gondolkodásuk alapjaiként szolgáltak, a vizsgálat jellegéből adódóan nem kereste arra a kérdésre a választ, hogy ez a gondolkodásmód, a hozzá kötődő értékek hogyan alakultak ki a párttagok körében. Koltai Gábor, a Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosa 2018-ban megjelent monográfiájában pontosan a Párton belüli normaképzési, -értelmezési és -elsajátítási folyamat első lépéseibe enged betekintést. A szerző a témában korábban megjelent esettanulmányai után kötetében arról ad átfogó képet, hogy a politikai és társadalmi szempontból is számos átalakulással terhelt Rákosi-korszakban a Magyar Dolgozók Pártja a pártélet különböző szintjein miként alakította ki belső erkölcsi normarendszerét, milyen nevelési módszerekkel próbálta tagjait arra ösztönözni, hogy ehhez tartsák magukat, és végül ez miként térült el bizonyos esetekben az egyes párttagokon (akik megsértik ezeket a normákat), máskor pedig a normaszegéseket megítélő pártfegyelmi döntéshozatal során. A kötet három nagy fejezete közül az első a sztálinizmus történetírásának nagyobb irányzatait (totalitarizmus-elméletek, revizionista szóvj etológia, mindennapok története, civilizációs értelmezés) tekinti át, hangsúlyozva azt az egyre általánosabb szemlélet- és „léptékváltást”, melynek során a sztálinizmus represszív jellegének makroszintű vizsgálata helyett a történészek figyelme egyre inkább a diktatúrával való társadalmi megküzdési módok, ellenállási és kollaborációs technikák feltárása felé fordult. A szerző maga is az alulnézeti(bb) perspektíva alkalmazása mellett teszi le a voksát, kutatása fő kérdései és a léptékváltások is ezt indokolják. Vizsgálata bizonyos szempontból tabudöntésként is felfogható, hiszen azt a kérdést teszi fel, hogy vajon empirikusan igazolható-e az engedelmes és fegyelmezett párttagokról mind a totalitárius szemlélet szerint íródott munkákban sugallt, mind a társadalomban kialakult általános kép. 1 Horváth Ágnes - Szakolczai Árpád: Senkiföldjén. A politikai instruktorok tevékenységéről az állampártban. Budapest, 1989. Akadémiai Kiadó. 14. p. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020. 391-395. p.
