Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Guitman Barnabás: A magisztrátus kötelességei és feladatai... 93 ros hitvallásának, a Confessio Pentapolitanának48 nyolcadik cikkelye állapítja meg, hogy az egyház a világi hatalomnak szervezetileg és anyagilag alá van rendelve, ugyanakkor hitbeli kérdésekben az egyház, a hívek közössége egyedül Istennek tartozik felelősséggel. Ennél a meghatározásnál a melanchthoni cura religionis fogalma tűnik fel elvárásként és gyakorlatként egyaránt. A világi hatalom alatt ugyanis egyszerre lehetett érteni a városi önkormányzatot, amely ténylegesen igazgatta az egyházi ügyeket, de a királyi hatalmat is, amelynek a városi tanács is engedelmességgel tartozik. A Confessio Pentapolitanát azzal az igénnyel és kötelezettséggel fogalmazták, hogy azt a mélyen vallásos I. Ferdinánd király számára is beterjesztik elfogadását kérve. A szervezeti és a pénzügyi alárendeltség ez idő tájt elfogadhatónak tűnt, a hit kérdéseiben viszont a Szent Római Birodalom protestáns rendjeihez és városaihoz hasonlóan egyedül Krisztust ismerték el felsőbbségnek. Az országgyűlésen megjelent városi követek tárgyalásaik során, úgy tűnik, következetesen ragaszkodtak ennek az elvnek a szellemiségéhez. Az 1550-es években Oláh Miklós újra és újra kísérletet tett arra, hogy törvények révén is visszanyerje és megerősítse a régi egyház pozícióit. Mindezt természetesen nemcsak az országgyűlésen megjelent protestáns rendek, hanem a szabad királyi és bányavárosok követei is hangosan sérelmezték, semmi olyan szabályozást nem voltak hajlandóak elfogadni, amely a katolikusok püspökök számára tényleges ellenőrzési, felügyeleti jogot biztosított a választott városi lelkészeik, tanítóik felett.49 A bártfai városatyák komolyan vették a hit tisztaságát érintő kötelezettségeiket is. Ez egyrészt megnyilvánult aló. század folyamán neves bártfai városi iskola fenntartásában, a peregrináló diákok külföldi tanulmányainak lehetőségekhez mért támogatásában. De megfigyelhető akkor is, amikor elzárkóztak minden további egyházi, hittani újítástól, azokat mind eretnekségnek minősítve. A wittenbergi tanoktól eltérő nézeteket valló lelkészeket, tanítókat nem tűrték meg maguk között.50 A városok az országban dúló polgárháborúban egyértelműen Bécs mellett foglaltak állást, aló. század folyamán Ferdinánddal és utódaival megegyezésre törekedtek, a keleti Magyar Királyság, majd Erdély vezetőit és híveiket a lázadókhoz sorolták. E hozzáállásban majd csak a tizenöt éves háború eseményei okoztak végletes törést. Addig a kötelező engedelmességen túl azért is szüksé48 Minden valószínűség szerint nem Leonhard Stöckel szerkesztette a hitvallás szövegét, hanem az első bártfai evangélikus szenior, Michael Radaschin állíthatta össze. Vö. Suda 2001; Guitman 2017. 85—87. p. A hitvallás korszerű, többnyelvű kiadását ld. Csepregi— Kónya 2013. 47-76. p. 49 Vö. Fraknói 1876. III. 290-292. p; Fraknói 1876. IV. 162-164. p. 50 Vö. Guitman 2017. 92-102. p.
