Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
94 Az érdekérvényesítés eszközei gesnek tartották a Bécs felé igazodást, mert a természet szerinti ellenségtől, a kereszténység ősellenségétől51 onnan remélhettek védelmet. Aló. század folyamán a Magyar Királyság szabad királyi városai művelődési tekintetben szerves, elismert és egyenrangú részei voltak annak a nagy európai városhálózatnak, amely Németalföldtől kezdve északon egészen az egykori lovagrendi területeken fekvő tengerparti városokig, keleten pedig Moldváig terjedt. Leonhard Stöckel életműve organikusan illeszkedik ebbe a széles európai térségbe. Munkásságával nemcsak szűkebb hazáját kívánta szolgálni, hanem szándéka szerint művei az egész keresztény világ számára érvényes mondanivalóval szolgáltak. A népnyelvüség is fontos számára, erre utalnak német nyelvű írásai, a latin nyelvhez való markáns ragaszkodásával viszont univerzális céljai kerültek inkább előtérbe.52 Jóllehet a bártfai iskolamester által megfogalmazott kormányzati alapelvek az adott körülmények között nem valósultak meg maradéktalanul, a városok vezetői számára mégis egyfajta zsinórmértékként szolgálhattak. Az evangélikussá lett városok a zűrzavaros helyzetben a királyi hatalom mellett elsősorban a vallási megújulástól várták a biztonság és a rend helyreállítását. A törökökben az ősellenséget látták, akivel szövetkezni megengedhetetlen, a kereszténységen belül újonnan kialakult felekezeti szembenállás feloldását ekkor még nem az oszmán hatalom védőszárnyai alatt képzelték el. A városi tanácsurak a kettős legitimációval megerősített hatalmukkal, a reformáció tanai révén felfrissített hittel igyekeztek úrrá lenni a kihívásokon. Erre ösztönözték őket az istentiszteletek során hallott prédikációk, az iskolában tanultak, valamint olvasmányaik egyaránt. De ebbe az irányba hatottak azok az iratok is, amelyek a németországi protestánsoknak a császárral szembeni küzdelme során keletkeztek, és amelyek az eseményekkel szinte egyidőben a magyarországi szabad királyi városokba is eljutottak. Levéltári források Státny archív v Presove, pracovisko Archív Bardejov [Eperjesi Állami Levéltár Bártfai Fióklevéltára] (SA PO, Ba) MMB Magistrát mesta Bardejova, Korespondencia 51 Az eperjesi városi tanács nevezi így a törököket abban a levelében, amelyben az 1558. október 13-i méra-sajókazai győztes ütközet ünneplésére hívja fel a bánfaiakat. Eperjes, 1558. október 19. §A PO, Ba MMB, skatul’a c. 149. 52 Vö. Skoviera 2013.
