Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
90 Az érdekérvényesítés eszközei ostobaságok nem csekélyek. Ugyanis nyíltan ártanak mindenkinek és tekintélyük által bűneik igen igen messzire hatnak.”33 Stöckel felszólítja a városi tanácsokat, hogy ismerjék meg Melanchthon és mások házasságról írt műveit, hogy megvédhessék a tiszta házasságot, a paráznaságot pedig elfojthassák.34 A tisztes házasság a társadalmi fegyelem alapja, ha ez működik, annak az államra is pozitív kisugárzása van.35 Stöckel egyik prédikációjában kifejezetten a magisztrátus feladatává teszi a törvények disciplinei révén való megtartatását. Arisztotelész nyomán élő törvénynek nevezi a városi tanácsot, amelynek ténykedéséből fakad minden Istentől kapott földi jó.36 A jó fejedelem vezető feladatköreit, kötelességeit (officium) Stöckel négy fő pontban foglalja össze, amelyekben határozottan a törvényességre, a joguralomra helyezi a hangsúlyt. Először, hogy a jó fejedelem, akárcsak az egyház és az iskolák vezetői legyenek Isten törvényének hangjai, a tízparancsolatot, azaz a természeti törvényt, amely minden más törvény felett áll, közvetítsék. Ennél a résznél Stöckel szó szerint idézi Arisztotelész Politikájából a következőket: „Aki tehát azt kívánja, hogy a törvény legyen a vezető, az szerintem azt kívánja, hogy egyedül az isten és az ész kormányozzák az államot; aki pedig az embert kívánja vezetőül, az az állatot is hozzájuk veszi. ”37 Másodszor, hogy a fejedelem nemcsak hirdeti, de be is tartatja az isteni törvényeket. Ennek során a jutalmazás és a büntetés tekintetében ügyel az arányosságra. A fejedelem harmadik feladata, hogy az élet minden területére kiterjedően megfelelő törvényeket hozzon. Negyedik, hogy ezeket is betartatja. 33 Stoeckel 1596. 104v. föl. 34 Melanchthon a házasságról írt művében többek között így fogalmaz: „ Buzdítjuk és erősen kérleljük a magisztrátusokat, hogy emlékezzenek meg Istentől kapott kötelességükre, tartsák eszükben, hogy Isten feddhetetlen és igazságos, ő határozta meg isteni feladatul, hogy képmásai legyenek Istennek, feddhetetlenek és igazságosak legyenek, a népben a tisztaságot és az igazságosságot védjék. Ezek Isten számára kedves, a kormányzók és a nép számára pedig üdvös kötelességek. ” Melanchthon 1551. 1073. p. 35 Steckelius 1561. 260. p. 36 Stoeckel 1596. 167v-168. föl. Melanchthon Ciceróhoz köti a Stöckel által Arisztotelésznek tulajdonított fenti meghatározást, ld. Melanchthon 1546. 118. p. Luther viszont Stöckelhez hasonlóan Arisztotelészre hivatkozva mondja ugyanezt a magisztrátusról. Luther 1915. 704. p. Vö. Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika. V. 7. 1132a; Cicero: De legibus. III. 2; Thomalla 2019. 78. p. 37 „De quo est ins ignis sententia Aristotelis: Qui legem praeficit, Deum praeficit. Qui vero hominem praeficit, belluam praeficit. ” Steckelius 1561. 264. p. Az idézett részt Szabó Miklós fordításában közlöm. Arisztotelész: Politika 3,16.
