Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Guitman Barnabás: A magisztrátus kötelességei és feladatai... 91 A négy officium azonban mit sem ér, értelmét veszíti, ha a fejedelem az iskolák alapításában és fenntartásában nem jár élen. Az iskoláknak Melanchthon és Stöckel egyaránt különleges szerepet juttat az egyház és az államok életében. Stöckel erről úgy vélekedik, hogy a világban az egyház mellett az iskola tükrözi leginkább Krisztus királyságának alakját.38 Stöckel ebben is a melanchthoni álláspontot képviselte: iskolát Isten parancsára kell alapítani, Isten az, aki vezeti és védelmezi a tanulmányokat. Nevelés révén lehet ugyanis az ideálisnak tekintett társadalmi harmóniát megvalósítani, ez szükséges ahhoz, hogy az alávetettek önként, belátásból igazodjanak a fensőbbség akaratához.39 Ezt kívánja a közjó és az egyén üdvössége egyaránt. Minden tudomány, különösképpen a filológia és a grammatika azt a célt szolgálja, hogy a Szentírást helyesen értelmezzék, majd annak megértése révén Isten akarata és parancsai irányába vezesse az emberek életét. Isten akaratát pedig a kegyes magisztrátus közvetíti mint viva lex és mint imago Dei. Az, hogy a műveltség és az iskolázottság nélkülözhetetlen az egyházi és a világi élet megjobbításához, Stöckel egyik Lőcsére írt levelében is felbukkan: „tudományok nélkül sem az egyház, sem a közügyek, az állam nem szilárdíthatóak meg ”.40 A világi vezetőknek nem csupán az iskolák és az egyház fenntartása a kötelessége, hanem felügyelniük is kell azok működését, külső rendjét (aura religionis). Az egyház anyagi javaival való gazdálkodáson túl ide tartozik az is, hogy adott esetben a magisztrátus döntse el a lelkészről, hogy igazhitű-e vagy sem, helyes módon zajlik-e az istentisztelet vagy sem. Melanchthon szerint ugyanis a tízparancsolat mindkét táblájának a világi felsőbbség az őre.41 Stöckel az 1578-ban Bártfán kiadott prédikációs kötetének előszavában hívja fel a figyelmet arra, hogy a világi felsőbbség felelőssége a hamis tanítók és a hitet megrontó tanítások elleni fellépés. Szorgalmazza, hogy a hazaárulóknál és a szentségtörőknél is súlyosabb büntetést kapjanak azok, akik hamis tanítást terjesztenek. Mindezt összeköti azzal az elvárással, hogy a világi vezetők ne engedjenek teret a korlátlan sajtószabadságnak sem, mivel az ellenőrizetlen könyvkiadás következtében Isten ajándéka, a könyvnyomtatás átokká válik. Stöckel úgy gondolja, hogy ne is a közösség döntsön a nyomtatványok kiadásáról, hanem az adott témában jártas személyek javaslata alapján kapjon egy-egy könyv engedélyt. Ha mindenki válogatás nélkül egyenlő hatalmat kapna, az az állam és az egyház számára is kártékony lenne. Ennek megfelelően a könyvkiadásban és a tanításban sem szabad korlátlan szabadságot engedni. 38 Steckelius 1561. 258. p. 39 Vő. Melanchthon 1528; Schmidt 1996. 19. p. 40 Leonhard Stöckel a lőcsei tanácsnak, Bártfa, 1545. március 30. Skoviera 1976. 322. p. 41 Melanchthon 1561. 638. p.
