Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Guitman Barnabás: A magisztrátus kötelességei és feladatai... 89 csupán gyermeknemzés a célja, hanem az is, hogy az egyháznak otthont adjon. A jó házasság az Isten és az ember közötti kapcsolatot is tükrözi, de egyben mintája az államok működésének is. Családok nélkül tehát sem az államok, sem az egyház nem létezhetnek.28 Stöckel a magisztrátus intézményét szintén az ordo fogalma alá sorolja. A városi tanácsokat a melanchthoni felfogást követve istentől rendelt felsőbbségnek határozza meg, amelynek az alattvalók a természeti törvények szerint is engedelmességgel tartoznak. A hatalom legitimációját a polgárok választásából élvező magisztrátus hivatalának innentől, e felfogás szerint minden eddiginél határozottabb isteni eredetet tulajdoníthatott. E kettős legitimáció a gyakorlatban komoly eszközt adott a városi tanácsurak kezébe a minél hatékonyabb hatalomgyakorláshoz. Ugyanis az érvelés szerint, aki az Istentől rendelt felsőbbséggel szemben engedetlen, az Istennel szemben engedetlen.29 Ideális esetben ez a rend, a magisztrátus a háztartások gyámolítója, az emberek békés megélhetésének, valamint jogtalanságtól való védelmének biztosítéka és nem utolsósorban az igaz hit közvetítésének a záloga.30 A magisztrátus feladata a családfőéhez hasonlítható: amiként törvény szerint a házasságban is a családfő kormányozza a családot, és a családtagok kötelesek a vezetését elfogadni, úgy az államok esetében is az alájuk rendeltek engedelmességgel tartoznak a világi felsőbbségnek.31 Ezzel az Istentől kapott feladattal óriási felelősségjár együtt, ugyanis a felsőbbség bűnei az alárendelteket is megrontják. „Ekként a családban, az atya és az úr bűne többet árt az egész családnak, mint ha másik száz vétkezne. így az iskolában a tanár bármi csekélyét téved, nagyobb kárt okoz a tanulóknak, mint sokan mások bármennyi kegyetlen törvényszegése. Amennyiben a király, a fejedelem, a bíró vagy más vezetők gyalázatosán élnek, még ha nem is térnek ki a törvények és a büntetések alól, mégis kiváltképpen veszélyeztetik a közerkölcsöket a városban és az államban. Ebből következik: az egész földkerekség hasonul a király példájához.32 Tehát amekkora megvetés illeti a bűnt magát, annál nagyobb jár annak, aki elköveti. Népiesen szólva: a bölcsek által elkövetett 28 Vö. a Dominica II. post Epiphaniam c. prédikációban foglaltakkal. Stöckel 1578. 29 Vö. H. Németh 2010. 30 Steckelius 1561. 261. p. 31 Uo. 259. p. 32 Claudius Claudianus 4. századi alexandriai költő szállóigévé vált sora. Claudius Claudianus: Panegyricus de Quarto Consulatu Honorii Augusti. 299. p.
