Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
86 Az érdekérvényesítés eszközei kaja fennmaradt.13 Ismert írásai között is vannak azonban bizonytalan szerzőségűek, számos közülük halála után keletkezett kéziratból vagy nyomtatványból ismert. Stöckel tekintélye kelendővé tette ezeket a munkákat, ő volt a hivatkozási alap, akire a nagy wittenbergi reformátorok mellett aló. század utolsó harmadának belső felekezeti küzdelmeiben folyvást visszanyúltak és hozzá képest határozták meg magukat.14 írásai ilyen értelemben talán jelentősebb szerepet kaptak a halálát követő néhány mintegy félszáz évben annál, mint ami életében jutott neki. Az sem elképzelhetetlen, hogy utódai átírták, aktualizálták hátrahagyott írásainak kéziratait, illetve akár nem általa írt, fogalmazott műveket is neki tulajdonítottak, hogy mindezzel segítsék a század második felének hittani küzdelmeiben az ortodox lutheránus álláspontot képviselőket. Stöckelnek ötven év adatott, halálával azonban nem egy lezárt életművet hagyott hátra. Az ismert Stöckel-müvek hatása valójában azonban jelentősen nem mutat túl a 16. századon, a 17-18. századi utókort tartalmi szempontból különösebben nem foglalkoztatták ezek a munkák. Stöckel nem alkotott önálló államelméleti, kormányzati munkát ellentétben egykori tanárával és munkatársával Valentin Eckkel, aki a De reipublice administratione című művében fejtette ki ez irányú gondolatait.15 A figyelmes olvasó azonban írásainak egyes fejezeteiből, bekezdéseiből összegyűjtheti és rekonstruálhatja mindazt, amit a kormányzás mikéntjéről, a tanács feladatairól és felelősségéről gondolt és tanított. A kérdéskört legalaposabban a Melanchthon Loci communeséhez írt kommentár egyik fejezetében járta körül,16 de például a két postillás kötetében olvasható prédikációkban, valamint egyéb pedagógiai müveiben is találhatóak erre vonatkozó utalások.17 Stöckel nem meglepő módon kedvelt és szeretett tanárának, Melanchthonnak a gondolatmenetét követi. Melanchthon politikaelméletének megfogalmazásakor Luther gondolataiból is építkezett, de nem másolta szolgaian a volt 13 Thomas Faberre hivatkozva harmincnyolc különböző művet tulajdonítottak neki. Wallaszky 1808. 150. p. 14 Stöckel neve mint tekintélyt parancsoló hivatkozási alap Lányi Illés és Pázmány Péter írásos vitájában is feltűnik, ahol a későbbi esztergomi érsek már-már a gúnyosság határát súroló elismeréssel tekintélyes, igen jeles, hitelt érdemlő férfiúnak jellemzi a bártfai iskolamestert. Iemicius 1904. A Lányi-Pázmány vitáról vö. Báthory 2019. 15 Vö. Kiss 2010. 16 De oeconomia et politia. In: Steckelius 1561. 258-266. p. Stöckel kommentárja Melanchthon Loci communes c. munkájával egybekötött formában jelent meg. Melanchthon 1561. 17 Például: Stoeckel 1570. 2r, 15r, 21r, 41 r föl.; Stoeckel 1596. 104v, 166v-167r, 167v-168r fok; Stöckel 1578. Dominica XXIII. post Trinitatis, Dominica ////. Adventus, Dominica II. post Epiphaniam (ez utóbbi kötet oldalszámozás nélkül jelent meg, ezért az egyes példák szöveghelyei csak a prédikációk címével határozhatóak meg).
