Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Guitman Barnabás: A magisztrátus kötelességei és feladatai... 87 ágostonos szerzetes által kidolgozott fogalomrendszert, hanem sok tekintetben visszatér az arisztotelészi filozófiához.18 Luther kétbirodalom-tanát19 (Zwei- Reiche-Lehre) például átformálja. Melanchthon úgy véli, hogy az egyházi és az állami szféra lényegében csak funkcióik és hatáskörük mentén különülnek el egymástól, de lényegileg egy egységes rendszert alkotnak, és egy Isten által teremtett természetes rendet testesítenek meg.20 Melanchthon az államot és az egyházat egyaránt magában foglaló rendre az ordo fogalmát használja, amely a teremtett világban tapasztalható, ésszel felfogható minden rendre, rendszerre értelmezhető, így tágabb értelemben a természet vagy a kozmosz rendje is ide sorolható.21 Érvelésében Melanchthon ószövetségi példák mellett az antik poliszra is támaszkodik. Az állam és az egyház Istentől rendelt természeti rendszerek, amelyek minden népnél és társadalomnál megtalálhatóak, keresztényeknél, pogányoknál egyaránt. Az állam mint isteni rend nem a kereszténységből fakad, hanem mintegy szükségszerűen az ember teremtett természetéből. Stöckel Melanchthonhoz csatlakozva szintén úgy vélekedett, hogy a világi kormányzat eszméje Istentől származik, ő ülteti az emberi elmébe annak gondolatát, így ismerik fel az emberek a társadalmi rend szükségességét. így a kereszténység előtti államok is Isten művének tekinthetőek. Stöckel gondolatmenetében nemcsak az arisztotelészi filozófia sablonjait használja fel, hanem természetszerűen bibliai megerősítést is keres állításaihoz: Dániel prófétával igazolja, az ókori római állam kormányzata is isteni mű volt.22 Véleménye szerint az Istentől származó állami rendet meg kell különböztetni azoktól az emberektől, akiknek a kormányzás tisztsége jutott. Míg az előbbi isteni eredetéből adódóan önmagában jó, addig az uralkodók és kormányzók között lehet kegyes, istenfélő (Dávid, Józafát, Hiszkija, Jozija, Augustus, Theodosius, Antoninus Pius, Nagy Konstantin) és rossz, gonosz személyeket (Nero) is találni.23 A mindenkori felsőbbség emberi minőségétől tehát jelentősen függ, hogy mennyiben tudja az állam a benne foglalt isteni jót kiteljesíteni. A földi életben ugyanis a legnagyobb boldogság, áldás, ha Istennek tetsző módon irányítják az államokat. A rossz kormányzás viszont az alattvalók bűneinek következménye. Az országok, birodalmak fennmaradása is Istentől függ, a kormányzók és a nép bűnei következtében pusztulnak el. 18 Vö. Ittzés 2014. 29-30. p. 19 Luther államtanáról röviden ld. Kevevári 2018. 83-84. p. 20 Vö. Jacobs 1971. 18-20. p. 21 Vö. Huschke 1968. 61-105. p; Jacobs 1971. 19. p. 22 „Magistratus Romanus erat opus divinum.” Steckelius 1561.263.p. 23 Steckelius 1561.263-264. p.
