Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
Gőzsy Zoltán: A szabad királyi városi rangra emelkedési törekvések... 77 Az ágensek sok pénzbe kerültek a városnak, nem a két forintos napidíjuk, hanem az ad hoc jelleggel felmerülő extra költségek, munkavacsorák, ajándékok stb. okoztak problémát. A pécsi magisztrátus 1743 júliusában 15 000 forintot küldött bécsi követeinek, de Lákóczy már októberben arról értesítette a városbírót, hogy pénz nélkül nem boldogulnak.42 Az ágensek pénzköltései támadási felületet nyújtottak a magisztrátussal szemben. Pécs esetében a külső tanács (Szigetvár esetében a birtokos a tiszttartóján keresztül) kérte a pontos elszámolást, ami bár megtörtént, az összeg nagysága mégis törést és meghasonulást okozott a közösségen belül. Kétkedve fogadták, hogy ilyen sok pénzbe kerül a város ügye. A szigetváriak igyekeztek minden dokumentációt összeszedni, ami a város múltjával, esetleges privilegizált státuszával összefüggésben állhatott. Több településsel is intenzív kapcsolatot tartottak, akár hogy információt kérjenek várospolitikájukkal, úrbéres viszonyaik kezelésével kapcsolatban, akár hogy Szigetvár korábbi státuszával kapcsolatos források után érdeklődjenek. Küldöttséget menesztettek Pécsre, Varasdra, Kecskemétre és Grácba is, mivel úgy hallották, hogy ott Szigetvárral kapcsolatos iratok vannak.43 A birtokos utazásaik, illetve azok költségei miatt kezdeményezett vizsgálatot, amelynek következtében olyan híresztelések kaptak szárnyra a városban, miszerint több pénzt költöttek Bécsben, Grácban, mint kellett volna.44 A közösség megosztása, valamint a magisztrátus felelőtlennek, öncélúnak való beállítása hatékony fegyvere volt a birtokosoknak. Az 1740-es években Berényi Zsigmond püspök kifejezetten támogatta a pécsi külső tanács hadnagyait abban, hogy kérjék számon a magisztrátus pénzköltéseit, és az ágensi költések kapcsán arra utalt, hogy a város vezetése felelőtlenül gazdálkodik.45 Szigetváron ettől eltérő folyamattal találkozhatunk. Miután Festetics Lajos 1785-ben kihirdette az urbáriumot, a szigetváriak olyan személyt kerestek, aki 42 Levelében íija: „A felséges asszony nagyon kap a pénzen, mivel most éppen szüksége van rá. Nagyon tolná a szekerünket, ha bővebben rendelkeznénk pénzzel." Babics 1937b. 25. p. 43 „Mi a Gréczi utat el nem kerülhettük, tudván tehát, hogy a Városunknak Gréczben Írásai volnának. ” Grácban tudták meg, hogy az iratok nagy része Bécsbe került. BMMI Sz. 58. 151. 1. 1247. 44 SML V.78 Prothocollum, 1795-1797. 119. 45 MNL BML IV.1008.a 2. c. Hasonló logika mentén járt el Festetics Lajos Szigetváron. 1788-ban nem szedett be adót a lakosságtól, 1792-ben pedig csak az adó felét. Azt állította, hogy ezzel egyrészt segíteni akart a városon, amelynek elmaradásai voltak a vármegyénél, másrészt pedig a városlakókat akarta tehermentesíteni, mivel ebben az időszakban „ vagyon Cassában elég pénz ’’ és „ ezt költse a város, és ne a szegénység pénzét. ” BMMI Sz. 58. 151. 1. 2063-2065; 2075.
