Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
78 Városi jogok érdemben képes intézni az ügyeiket, és alkalmas lehet arra, hogy szembehelyezkedjen a birtokos céljaival. A veszprémi születésű Bizvássy Pált választották, aki 1772-ben Veszprém, 1776-ban Várpalota, 1781-ben Pápa város jegyzője volt. Mindegyik állomáshelyén a közösség érdekében dolgozott, emiatt többször konfrontálódott a vármegyével, illetve a birtokosokkal is. A szigetváriak az ő személyében látták a földesúri függés felszámolásának zálogát, és 1785-ben jegyzőjükké választották. Festetics 1790-ben anyagi ráhatással maga mellé állította Bizvássyt, aki a város levéltárából több fontos iratot elvitt a birtokoshoz.46 A jegyző a birtokos több kérését teljesítette, igazolást állított ki arról, hogy az említett iratok soha nem is léteztek (legalábbis ő nem találkozott velük). Korábban a város bérelt számára lakást a városháza közelében, hogy mindig a tanácskozások és a levéltár közelében lehessen, 1791-től azonban Festetics a pécsi városrészben épített kastélya mellett helyeztette el.47 Ezt is nehezményezték a szigetváriak, hiszen úgy érezték, a jegyző ezáltal a birtokos befolyása alá kerül {„Ezen a Bizvásyt, akit Festetics Uraság kezdetben a Fő tsalónak kihirdetett, mostanság és már többszöri ízben kenyériben fogatta”).48 Az 1790-es évek a kölcsönös meg nem értés és ellenszenv jegyében teltek. Mindkét fél igyekezett érvényesíteni a saját elképzeléseit, ugyanakkor akadályozni az ezzel ellentétes törekvéseket. Az interakciók intenzitása hektikusan hullámzott. A konfliktus csúcspontja az 1795-ös tisztújítás volt, amikor a város földesúri kandidáció nélkül választott magának bírót, Gaisz Bertalan személyében, emellett nem vették figyelembe Festetics Lajos tiltását, és Bencze Istvánt jelölték, majd választották esküdtnek. Festetics ekkor már csak a (Kaposvár melletti) toponári rezidenciáján fogadta a szigetvári magisztrátus tagjait, és itt tartott úriszéket.49 A reménytelenné vált szituációt végül a birtokos 1798-ban bekövetkezett halála oldotta fel. A szigetvári birtokot Lajos nevű fia vette át. A birtokosváltás a legkritikusabb időszakban történt meg. Az ifjabb Festetics jól kezelte a századvég válságát és fokozatosan szorította vissza a konfliktusokat. A birtokosváltást követően a 19. század első negyedében viszonylagos nyugalom jellemezte a város és a földesúr viszonyát.50 Pécs és Szigetvár esetében meghatározó szerepet játszott a török hódoltság utáni kamarai időszak, amely az újjáépülő és újjáalakuló város kezdeti szocializácóját jelentette. Ez idealizált formában rögzült a történeti tudatukban 46 Bizvássy tevékenységéről bővebben: Hudi 1994; Gőzsy 2008. 47 BMMI Sz. 58. 151. 1 680-681. 48 MNL SML V.78 Prothocollum, 1795-1797. 10. 49 MNL SML V.78 Prothocollum, 1795-1797; BMMI Sz. 58. 151. 1 146-159. 50 Gőzsy 2012a. 151. p.
