Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
70 Városi jogok te, hogy az uralkodó adománylevele nem említette a kamarai időben szerzett kiváltságaikat, valamint problematikusnak tartották, hogy helyzetüket Egerrel hozták párhuzamba.17 Ugyancsak aggodalommal töltötte el a pécsieket, hogy a püspök és a káptalan között ellentét alakult ki a birtoklás kapcsán, III. Károly pedig egy kiküldött bizottság ítéletének megfelelően csak 1717-ben tett pontot e polémia végére azzal, hogy püspöki mezővárosnak (episcopate oppidum) titulálta.18 Szigetvár esetében két személy pályázott birtokosnak, Neífczem mellett a várost a kamarától bérlő, szigetvári házat bíró, szigetvári nőt feleségül vevő és a városi magisztrátussal jó viszonyt ápoló Czindery Ignác Ferenc.19 Mindemellett leginkább az úrbéri struktúra bevezetésével és a földesúri jogosítványok, illetve a jobbágyterhek kiterjesztésével párhuzamosan nőtt ez az ellenérzés konfliktussá. E konfliktusok során a magisztrátusok érvelésében a kamarai időszak rendkívüli módon, minden kritikát nélkülözően felértékelődött, és egyfajta ideális korszakként jelent meg. Mindkét település úgy tekintett erre az időszakra, mint amikor az uralkodó egyetértésével a bécsi kormányszervektől városi jogosítványokat kaptak. Külön kiemelték, hogy a kormányszervek a várost civitas (Pécset több alkalommal Civitas Libera Regiaque), a lakosokat pedig cívisnek nevezték.20 Az 1698-ban Pécsen tartózkodó Commissio Caraffiana, amelynek feladata Dél-Dunántúl, Szlavónia és Horvátország közigazgatásának lefektetése volt, a szigetvári lakosok számára többek között bormérési, mészárszéktartási és vámszedési jogokat is adott, továbbá lehetővé tette, hogy a település lakói az adót egy összegben fizessék, és mentesítette őket a forspont alól. A szigetiek a 18. század egészében ezt hivatkozási alapnak tekintették.21 Hasonló helyzetet tapasztalunk Pécs esetében, ahol az 1703-ig tartó kamarai igazgatás az 1710-1720-as évekre túlidealizált eszményképpé avanzsált. A pécsiek saját narratívát alakítottak ki, amely a forrásaink szerint az 1740-es évekig újabb és újabb adalékokkal, részletekkel bővült. E narratíva lényege, hogy a török kiűzésében a császári csapatok mellett a pécsi polgárok is fontos szerepet játszottak, sőt a pécsiek hírnévre tettek szert azzal, hogy egészen Boszniáig üldözték az oszmán csapatokat. Elmondásuk szerint a Rákóczi-féle 17 Azzal érveltek, hogy ott a püspök igazolni tudta a várossal kapcsolatban az ősi, kiváltságokkal nem korlátozott jogát a városhoz. Míg az egri normák már csak azért sem érvényesek Pécsre, mert amikor Eger püspöki várossá lett, önként lemondott a kamarai kormányzás alatt elnyert engedményekről és szabályzatokról. Pécs polgárai viszont a kamara alatt bírt jogokkal kerültek az egyházi földesuraság alá. PKL XXIX.15; Babics 1937b. 9-10. p; Iványi 1930. 59-61. p; Mihalik 2017. 314. p. 18 Babics 1937b. 12. p. 19 Czinderyről bővebben: Gőzsy 2014. 20 MNL BML IV.1008.a. 4; vö. Babics 1937a. 42. p. 21 Gőzsy 2012a.
