Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
Gőzsy Zoltán: A szabad királyi városi rangra emelkedési törekvések... 69 a múltban megfogalmazott premisszák rakódtak egymásra, illetve kaptak aktuális jelentéseket, majd ezek természetesen kiegészültek a rangemelési beadvány időszakához és céljához kötődő érvekkel is. Ebből kifolyólag objektív és szubjektív elemek egyaránt keverednek e forrásokban. A történésznek a teljes narratívát, a diszkurzív tér és feltételrendszer egészét kell feltárnia: mely személyek, hivatalok, struktúrák interakciójából, mikor, milyen okból, milyen módon hagyományozódott és strukturálódott az argumentáció komplex rendszere. Az ilyen jellegű dekódolást különösen nehezíti, hogy a sok esetben polemikus szövegek nem minden eleme maradt ránk, a források nem az összes interakciós elemet jelenítik meg, legtöbbször csak a reakciókat, reflexiókat. Előfordul, hogy vádként megfogalmazva olyan kijelentéseket tulajdonítanak az egyes feleknek (leginkább a birtokos és a magisztrátus korrelációjában), amelyek valóságalapját ellenőrizni kell. Pécs és Szigetvár hasonló stációkon ment át a 17. század végén és a 18. században, és ezek meghatározóvá váltak mind történetiségükben, mind történeti tudatukban. A török uralom alóli felszabadulás után kamarai igazgatás alá kerültek. Ez az időszak mindkét város esetében egybeesik a település újjászületésével, a lokális társadalom kialakulásával (jelentős betelepülést és társadalmi átalakulást tapasztalhatunk).12 A kamarai igazgatás azonban korlátozott ideig tartott, mindkét település földesúri fennhatóság alá került. Pécs I. Lipót nova donatiós oklevele alapján 1703-tól lett püspöki joghatóságú mezőváros,13 Franz Nesselrode püspök azonban csak a Rákóczi-szabadságharc után, 1711-ben érkezett meg a városba.14 A püspök más feladatai miatt 1714-től kezdett hozzá intenzívebben a birtokjogaival kapcsolatos kérdések, ellentmondások tisztázásához, ettől az évtől datálhatjuk a város és a birtokos közötti erőteljesebb polémiákat.15 Szigetvárt 1749-ben értékesítette a kamara 50 000 forintért Jakob Neffczem királyi tanácsosnak.16 Már a földesurak megjelenésével egyidejűleg érzékelhető volt a bizalmatlanság, sőt ellenérzés a magisztrátusok és a helyi társadalom részéről. Ennek több oka is volt. Előnyösebbnek tartották a kamarai irányítást és provizórikusán előnytelenebbnek könyvelték el a földesúrit. Pécs magisztrátusa sérelmez12 Babics 1937a; Gőzsy 2009. 13 Babics 1937b. 7-8. p. 14 Hermann 1973. 298. p. 15 Babics 1937b. 11-12. p. 16 Gőzsy 2012a. 63. p; A Magyar Kamara 1748-ban részletes jelentést tett az Udvari Kamarának, ebben igazolták, hogy a Szigetváron lévő királyi jogok rendben vannak, és a birtok esetleges eladásra alkalmas. Mária Terézia még ebben az évben értesítette a Magyar Kamarát a Szigetváron lévő királyi jogok átadásáról és a birtok értékesítéséről. OeStA FHKA HFU 1748.03.19 (Kt. 1829.) föl. 422-432.
