Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
Török Péter: Erőfeszítések a kiváltságokért 53 Még súlyosabb vádak is megjelentek a főbírói levelezésen túl Debrecen város jegyzőkönyvében is, amikor a több ízben a várost elhagyni kényszerülő lakosság után tolvajok, tekergők lepték el és fosztották ki a települést, még mielőtt a császári csapatok odaértek. Az 1705 októberében végrehajtott módszeres fosztogatásban több kuruc ezredhez tartozó katonák mellett böszörményi, dorogi és kállói lakosok is részt vettek, törtek-zúztak mindent, ami az útjukba került.83 Az 1707 elején történt dúlásnál szintén felmerült, hogy a „gonosz szomszédségoktul”, a hajdúvárosiaktól kellene visszakérni a debreceni javakat, mert a városvezetés bizonyos abban, hogy az ellenség elvonulását követően mindent elvittek, amit a császáriak hátrahagytak.84 A kedélyek csak lassan csillapodtak, de nyugvópontra sosem juthattak, mindig történt egy-egy újabb incidens, amely felkavarta az állóvizet. 1709-ben Debrecen városa panaszt tett a böszörményi vám miatt, ahol a cívisek árui sem mentesülnek a fizetés alól. A debreceniek ezt törvénytelennek tartották, a hajdúvárosiak viszont úgy vélték, több száz évre visszavezethető jogokkal bírnak a vámszedés terén. Azzal érveltek, hogy Debrecen sem jár el különb módon, mivel 2-2 polturát vesz minden, a városukba behajtó hajdúvárosi szekér után. A hajdúvárosiak szerint nemesi szabadságuk miatt mentesek a vámok fizetése alól, amelyet a fejedelem több alkalommal is megerősített.85 Ezek a szurkálódások folyamatos témát biztosítottak a feleknek, mindkét részről folyamatosan táplálva az ellentét tüzét. Októberben egy debreceni ember, Váczi György deszkáit foglalták le a nánásiak, amire - Debrecen szerint - semmifajta joguk nem volt. A debreceni városvezetés erélyesen figyelmeztette a nánásiakat 83 „Említett méltóságos generális Károlyi Sándor uram őnagysága hadai, úgymint Gencsi Sigmond, Nyúzó Mihály, Kárándi Mihály, Bakó István, Deák Ferencz, Szűcs János, Bessenyei Sigmond kapitányok ezerei és sok elegy-belegy katonaság, hajdúvárasi, böszörményi, dorogi, fejértói, kállai otthon tekergők és itt valók is, sok csavargók a ’ városnak estenek. A boltokat a'piaczon, uczákb[an] házakat, boltokat, kamarákat, rejtekeketfelástanak, dúltak, praedáltak, ittak, hordó borokat kivagdaltanak, tyúkokat, ludakat, pulykákat, disznókat elvertenek, ajtókat, ablakokat, kemenczéket sok házaknál öszverontottanak, és ki tudná leírni, mit követtenek el. ” MNL HBML IV. 101 l.a 25. k. p. 906-907. 1705. október 20. 84 „ Úgy az gonosz szomszédságoktul, hajdúvárosiaktul elpraedaltatott javacskáinknak felkeresésének útját-módját s abban leendő grátiáját alázatosan kívánnák. Ugyanis az mi az ellenségtül és magunk vitézlő fiaitul megmaradott, ük azt teljességgel, míg a város népe hazaszállott, elseperték és takarították.” Dobozi István levele Károlyi Sándornak. Debrecen, 1707. február 23. Közölve: Dobozi levelei 47. p. „Amint gyanakszunk, a szomszéd hajdú városbeli fiák cselekszik. Talán megpihentenek volna már egyszer. Ha Nagyságodnak tetszenék, méltóztassék hadra hívatni őket. ” Dobozi István levele Károlyi Sándornak. Debrecen, 1707. március 8. Közölve: Dobozi levelei 47-48. p. 85 A nyolc hajdúváros levele Károlyi Sándornak. Hajdúhadház, 1709. február 9. MNL OL P 396 - 1. - No. 7370. Hadházi gyűlés.
