Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
Das Rote Wien 1919-1934. Ideen, Debatten, Praxis 411 a korabeli Ausztria legnagyobb és leghatékonyabban szervezett könyvtárhálózatát alkották, nem általános érdekű közkönyvtárként, hanem kifejezetten szocialista szellemiségű „munkáskönyvtárként” működtek, amelyek könyvellátását a szociáldemokrata „Bildungszentrale ” intézte (községesítésük a Vörös Bécs bukása után történt meg). Az általuk kínált olvasmányok közül a társadalomkritikai tartalmú izgalmas, fordulatos regények bizonyultak a legkapósabbaknak (különösen Upton Sinclair, Jack London, Traven, Remarque művei), mellőzték viszont az „értéktelennek” minősített irodalmat, így a munkásfiatalok körében egyébként legnépszerűbb szerző, Kari May könyveit.11 A lakásépítési program és az általa létrehozott hatalmas lakótömbök már egykorúan a Vörös Bécs jelképeivé váltak, már csak azért is, mert rendkívül alkalmasak voltak annak vizuális-mediális reprezentációjában a teljesítmények és vívmányok „pars pro toto” megjelenítésére.12 Érthető, hogy jelen kötet is a program különböző aspektusaival foglalkozik a legnagyobb terjedelemben, de nem annyira a szakirodalomban alaposan tárgyalt tervezés- és építéstörténet vagy a lakáspolitika részleteivel, hanem olyan kérdésekkel, mint a mögötte meghúzódó társadalomkép és a lakótömbökben folyó élet viszonya, beágyazódásuk a városi szövetbe, a térhasználat, lakáskultúra és életmód, megélés és emlékezet, ábrázolásuk és értékelésük. Kulcskérdés, hogy volt-e olyan eleve adott terv, városfejlesztési koncepció, amely a ,, Volkswohnungspalast’’ mint a szociális lakásépítés jellegzetesen bécsi megvalósulási módja létrejöttéhez vezetett? Eve Blau szerint nem fedhető fel ilyen „mesterterv”, ugyanakkor a kommunális építési program egésze egyfajta „alkalmazott várostervezést”13 is jelentett. A szociáldemokrata várospolitika fő iránya egyébként kezdetben az alulról szerveződő telepesmozgalom felkarolása, támogatása volt, és csak 1923/24-ben következett be a fordulat, amely a nagy bérháztömbök építését helyezte középpontba. Ebben természetesen szerepet játszott az az elképzelés, hogy a lakótömb az osztálytudatra és osztályszolidaritásra épülő közösségi élet meghonosodásához éppúgy megfelelőbb forma, mint a jövő városának tervszerű és racionális fejlesztéséhez. A fordulat bekövetkeztében számos más tényező is szerepet játszott: egyebek között az, hogy Bécs a régi városhatárok között vált tartománnyá, így az agglomerációban való települési terjeszkedésre nem látszott esély, a lakótömbök kiépített városi infrastruktúrához kapcsolódhattak, és nem elhanyagolható a Wagner gondolatain iskolázott építészek szerepe sem. Miközben a Vörös Bécs ellenfelei környezetüktől élesen elkülönülő, azzal szemben álló vörös erődöket láttak a lakótömbökben, a modem funkcionalista építészet számos híve szemében is tévutat jelentettek, az álmodem kispolgáriság megtestesülései voltak {„Drang nach Repräsentation auf Kosten der Wohnkultur”14). A sokak számára ma is feltűnő erődszerűséggel szemben Eve Blau azt emeli ki, hogy a lakótömbök laza beépítési módjával és nagy, parkszerű belső udvaraival a Vörös Bécs olyan arányban teremtett védett, de szabadon látogatható, bejárható, közös 11 Pfoser, Alfred: Die Arbeiterbüchereien, 132-135. p. 12 Krammer, Marion: Fotografie, Bildpropaganda und visuelle Kommunikation, 287-288. p. 13 Blau, Eve - FIeindl, Gabu -Platzer, Monika: Architektur und Politik, Lemen vom Roten Wien, 162. p. 14 Bauer, Lili - Bauer, Werner T.: Der Karl-Marx-Hof, 200. p.
