Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
410 Recenziók Hausfrau”7), hogy a nagy gépesített közös mosodákba a férjek be sem tehették a lábukat: a nőknek a számukra kijelölt Waschtag alkalmával kötött idő alatt - ha győzték, ha nem — egyedül kellett végigcsinálniuk a havi nagymosást a Waschmeister szigorú felügyelete mellett.8 A családpolitika konzervatív vonásaival szemben a neveléspolitika a modem pszichológia eredményeire támaszkodó reformpedagógia jegyében bontakozott ki. Nem egyszerűen az alsó osztályok tanulási lehetőségeinek kitágítása, az iskolarendszer demokratizálása és szekularizálása állt a középpontban, hanem az iskola szocializációs funkciójának teljes megújítása: az új iskolát az Új Ember megteremtése egyik legfontosabb műhelyének tekintették. Ezt nem az oktatás szocialista ideológiai tartalommal való megtöltésével kívánták elérni - mivel az ilyen típusú képzés egyértelműen a szintén kiterjedt pártoktatási hálózat feladata volt —, hanem az „autoriter képzőgyárnak”9 tekintett „régi iskola” módszereivel szakítva: a demokrácia, a kritikus gondolkodás és a közösségi együttműködés beépült az oktatás mindennapi gyakorlatába. A hagyományos tantárgyakra osztott, tananyagközpontú oktatással szemben az élet által feltett kérdésekből kiinduló, a munkát és a tapasztalatot eszközül használó képzés kialakítására törekedtek. A bécsi iskolareform irányultsága élesen ütközött az állami szinten kormányzó keresztényszocialisták és az általuk képviselt társadalmi csoportok felfogásával, így annak lehetőségeit a többi területhez képest is erősen behatárolta a kommunális önkormányzat hatóköre. Az új pedagógia módszereinek bevezetése ezzel együtt sem maradt szigetszerü, osztályok és tanulók viszonylag széles körét érintette, az iskolaügynek a feszes anyagi lehetőségek mellett is erős dotációja pedig a teljes spektrumban megmutatkozott. Ez elsősorban a működési feltételek javítását jelentette. Az építkezéseket tekintve a Vörös Bécs a lakásokra és a hozzájuk kapcsolódó szociális létesítményekre koncentrált, a világháború előttihez képest lecsökkent népesség mellett nagyobb iskolaépítési program nem volt reális. Az első saját beruházású önálló iskolaépület 1930-ban készült el az újonnan létesült, urbanisztikai és társadalmi szempontból is sok szempontból izgalmas önálló miliőt alkotó Freihofsiedlung területén. Az ezzel foglalkozó tanulmány részletesen vizsgálja, hogyan határozta meg az itteni iskola térformálását a reformpedagógia szemlélete.10 A kultúraközvetítésnek az iskolán kívül is széles intézményrendszere alakult ki, amely mozgósította a már említett, a szocialista közegen jóval túlnyúló értelmiségi tábort. A kötet nagy teret szentel ennek vizsgálatának, jellemzi az így közvetített kultúra sokszínűségét, amelyben nem annyira az osztályközpontú marxista gondolkodás, hanem a felvilágosodásban gyökerező német magaskultúra és az „ideológiamentes” tudományos ismeretterjesztés, a tájékozott és kritikus polgárrá nevelés eszménye kapott súlyponti szerepet. Az új lakótömbökbe telepített munkáskönyvtárak viszont, amelyek 7 Breuss, Susanne: Neue Küchen für Neue Frauen. Modernisierung der Hauswirtschaft im Roten Wien, 242-243. p. 8 Sieder, Reinhard J.: Wohnen und Haushalten im Gemeindebau. Politischer Diskurs, Repräsentation, Praxis, kulturelle Folgen, 238-240. p. 9 Göttlicher, Wilfried: Das Rote Wien - eine »Musterschulstadt«, 96. p. 10 Dewald, Christian: Politiken des Aushandelns. Wiener Schulreform, Demokratisierung und der Schulneubau in der Freihofsiedlung, 104-111. p.