Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
Das Rote Wien 1919-1934. Ideen, Debatten, Praxis 409 hogy a Vörös Bécs gyakorlata és ennek társadalmi hatása is folytonos vizsgálat és reflexió tárgyát képezte, így ösztönző hatással bírt a társadalomtudományok fejlődésére. Erre jó példa a Käthe Leichter által irányított szociológiai felmérés a munkásnők helyzetéről, amely egyúttal a Vörös Bécs hivatalos sikertörténetének egyfajta korrekcióját is magában foglalta.5 Mindez persze nem lett volna elképzelhető az osztrák szociáldemokrácia századelőre visszanyúló rendkívül erős intellektuális hagyománya és széles értelmiségi kapcsolatrendszere nélkül, amelyek szintén nagyon fontos összetevői a Vörös Bécset a „bécsi századvéggel” összekötő szálaknak. Az ekkor kiformálódott „ausztromarxista” koncepció túl kívánt lépni a szociáldemokrata reformizmuson, a szocialista átalakulásban döntő szerepet tulajdonított a szubjektív mozzanatnak, de ezt, a bolsevizmussal ellentétben, nem tudatos forradalmár kisebbség (élcsapat) cselekvése, hanem a széles tömegek kellő kulturális-etikai magaslatra emelése révén, ezáltal a hegemónia megszerzésével, demokratikus úton kívánta elérni. A Vörös Bécs várospolitikáját nemcsak kivételes komplexitása emeli ki a korabeli, modem jóléti állam felé mutató szociális várospolitikák sorából, hanem az, hogy célja nem egyszerűen az életkörülmények javítása, a javak igazságosabb elosztása volt, hogy ennek révén a munkásságot integrálja a polgári társadalomba, hanem a szocialista átalakulás legfontosabb előfeltételeként tételezett „Új Ember” (,JVeuer Mensch”) megteremtése. A várospolitika különböző reszortjai ilyen értelemben egy komplex szociálpedagógiai program elemeit képezték, amely kiterjedt a lakásmód, a háztartásvezetés, a higiénia, a gyermeknevelés, a szabadidő eltöltése és a képzés minden területére. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem, iijúság- és családvédelem, szociális közegészségügy olyan átfogó rendszere épült ki, amely a családi otthont és az ott folyó életet korábban ismeretlen mértékű felügyelet alá helyezte, és ennek ideális terepe az új lakókomplexum volt. A megcélzott életmódreform jelentős részben a nőkre épült és általuk valósulhatott meg, hiszen a nők illetékességi területének tekintett szférákra irányult. A Vörös Bécs egyik jelképévé vált Anton Hanak Magna Mater-szobra, amely a központi gyermekmenhely és -gondozó intézet (Kinderiibernahmestelle) parkjának szökőkútját ékesítette, de képe számtalan kiadványon is feltűnt mint a várospolitika nőies, gondoskodó oldalának kifejezője („bemutternde Stadtverwaltung”)6. A kötet egyik kiemelt szempontja a „női nézőpont” következetes érvényesítése, a nőpolitika, a női szerepek és a női életvilág problémái. Az életmódreform keretében a patriarchális polgári család idealizált modelljét próbálták a munkás miliőbe átültetni, ahol a nőket - a polgármester szavait idézve - világos, levegős, célszerűen berendezett konyhával tisztelik meg. Az emancipált, a férfi egyenrangú harcostársává váló nő képe komoly feszültségben állt azzal, hogy az új lakótömbökben kialakítani kívánt életforma olyan mértékig a nemi szerepek hagyományos megosztására épült (die »Neue Frau« eine 5 Yazdanpanah, Marie-NoSlle: »Es Lebe Drum: Die Frau von Heut!« Frauenpolitik im Roten Wien, 53. p. 6 Pilz, Katrin: Mutter (Rotes) Wien. Fürsorgepolitik als Erziehungs- und Kontrollinstanz im »Neuen Wien«, 75. p.