Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
Török Péter: Erőfeszítések a kiváltságokért 39 föld, Istennek annyi sok szép gyülekezeti, a szip rakott hajdúvárosokkal mindenestül porrá és hamuvá títeték. ”20 Ezt a csapást a hét hajdúváros nem heverte ki, a török büntetőhadjárat megroppantotta a településeket. A fizikai rombolás és a többszörös generációváltás következtében azok a városok, amelyek több évtizeden keresztül szolgáltak, elvesztették katonai erejüket, a továbbiakban már nem lehetett a mérleg nyelveként tekinteni rájuk.21 AII. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjáratát követő török büntetőexpedíció mindkét nagy hajdúgócpontot - a biharit és a szabolcsit - mélyen megrendítette, megroppantotta. A nemes múltra támaszkodva a városoknak még sikerült elérni, hogy 1660 után is számontartsák őket, de a bizonyítható, kézzelfogható katonai tekintélyvesztés következtében veszélybe kerültek a sziklaszilárdnak tekintett privilégiumok, amelyeket a visszafoglaló háború során a felálló új közigazgatási rendszer meg is kérdőjelezett. Saját létüket, fennmaradásukat is aggályosnak tartották, amit a szoboszlói hajdúk 1668-ban el is panaszoltak Csáky Ferenc kassai főkapitánynak: „mutasson nekünk oly bizonyos lakóhelyet, a holott ő Nagysága szárnyai alatt békességben nyughassunk meg, készek leszünk ő Felségének életünk fogytáig szolgálnunk. ” Ha ez nem történne meg: „ helyünket pusztán kell hadnunk, hogysem feleségeinket, gyermekeinket rabságra ejteni. ”22 A hajdúvárosok az 1670-80-as évek kuruc mozgalmaihoz nem csatlakoztak, így számukra ez a korszak újabb pusztulással járt.23 A kuruc felkelések bukását 20 Szalárdi János krónikáját idézi: Nagy 2001. 76. p. Horváth Mihály a következőket írta: „E végett aprilban Temesvárról 25 ezernyi sereggel Várad felé indula, és miután a Rákóczyhoz szító hajdúk néhány helységeit feldúlta, Debreczent megsarczolta, Kolosvár felé vette útját, melynek közelében Rákóczy Gyalu és Kapus közt táborozék. ” Horváth 1872. 497. p. 21 A súlyát vesztett hajdúság 17. század végi helyzetéről Nyakas Miklós sommás véleményét idézhetjük: „ Várad török kézre kerülte (1660) a térség hatalmi viszonyait alaposan átrendezte. Tény, hogy katonai szempontból magyar királyi részről még ekkor sem írták le a hajdúvárosokat, sőt talán indokolatlanul túl is becsülték. Bonyolult folyamat eredményeként alakult ki a 17. század végére a csorbultan is jogait őrző Hajdúkerület, amelynek székhelye immár Hajdúböszörmény lett... ” Nyakas 2010b. 121. p. 22 A levelet idézi: Nagy 1981.49. p. 23 Nagy 1986. 274. p; Nagy 1981. 50-51. p. és 55. p; RÁcz 1983. 83. és 85. p. Babocsay Izsák így írt erről az eseményről: „Méltóságos Apafy Mihály Fejedelem ez esztendőben jővén ki feles törökkel erdélyi és sok ezer magyarokkal Debreczenhez. Onnan csakhamar Böszörmény alá szállván azt nem sokára kevés kartétellel birodalma alá hajtotta. Onnan Kálló vára alá menvén, azt is mind városostul megveszi, nem sok napok alatt. ” A művet idézi: Nagy 1981. 57. p. Cserei Mihály a következőképpen fogalmaz: „A török azalatt Kállót, Böszörményt megvette és felégette vala... ” Cserei 1983. 163. p.
