Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
396 Recenziók Lakatos Bálint: Mezővárosi oklevelek. Települési önkormányzat és írásbeliség a késő középkori Magyarországon, 1301-1526. Budapest, 2019. Bölcsészettudományi Kutatóközpont. 739 p. A magyar történeti kutatásban már a 19. század végén, Csánki Dezső országos léptékű történeti-földrajzi áttekintése nyomán tudatosult, hogy az ország későközépkori városállományában milyen nagy számban és kiemelkedő arányban voltak jelen a mezővárosok. Csánki és kortársai a települések jellegének megítélésében egyedül a forrásokban használt terminológiára támaszkodtak, és mind a 850 oppidum néven előforduló helységet a mezővárosok közé sorolták a belső differenciálás igénye nélkül. Az azóta eltelt 130 évben a magyar középkortudomány legjelesebb képviselői: Mályusz Elemér, Szűcs Jenő, Bácskai Vera, Szakály Ferenc és Kubinyi András - hogy csak a jéghegy csúcsát említsem — próbálták megfejteni a magyar oppidumdk városiasságának titkát. Hozzájuk csatlakozott jelen munkájával Lakatos Bálint. Lakatos Bálint a legfiatalabb azok közül, akik még Kubinyi András irányításával végezhették, vagy legalábbis kezdhették meg doktori disszertációjuk kidolgozását, amelynek eredményeként született meg a bemutatandó kötet. A munka alapja a középkori Magyar Királyság területén keletkezett minden olyan oklevél teljességre törekvő összegyűjtése és feldolgozása volt, amelyet valamely oppidum mint testület adott ki. Fő kérdésfelvetése pedig az, hogy vajon hogyan működött az ezen okleveleket kibocsátó mezővárosi önkormányzat, és milyen következtetéseket vonhatunk le ebből az adott település városi közösségének tevékenységére és városiasságára nézve. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához Lakatos hatalmas munkával gyakorlatilag a teljes késő középkori okleveles anyagot áttekintette, és 294 településről fennmaradt 1190 oklevelet, valamint 340 városkönyvi bejegyzést gyűjtött össze és elemzett formai és tartalmi szempontok alapján. A formai szempontok közé tartozik a klasszikus oklevéltan módszertanát követve az oklevelek intitulációjának, datációjának, fennmaradási formájának és megpecsételési módjának vizsgálata, a tartalmiakhoz az oklevélben tárgyalt ügytípus megállapítása és lényegi elemeinek kivonatolása. Ezek az adatok gondosan felépített rendszerbe szedve megtalálhatók a települések betűrendjében a kötet második, nagyobbik részét kitevő adattárban. A fent említett oklevélrészeket, amelyek az önkormányzat működésére nézve a legfontosabb információval szolgálnak, a forrás nyelvén teljes terjedelmében közli. Részletesen ismerteti a pecsétet, az íráshordozó anyagot, és a szöveg írásképére, lejegyzőjének tanultságára, valószínű anyanyelvére, és az egyazon településekről származó iratok esetleges összefüggésére vonatkozóan is számos értékes megfigyelést közöl. A munka mennyiségét és összetettségét azok látják át igazán, akik dolgoztak már zömében kiadatlan, sokszor gyakorlatlan kezek által írott, tartalmi kontextusukat nélkülöző, töredékesen fennmaradt okleveles anyaggal. Ahhoz azonban, hogy Lakatos az adatok összegyűjtése után túlléphessen az oklevéltani adatokkal kibővített levéltári segédlet szintjén, és valódi elemzést végezhessen, a kibocsátó testületről, illetve településről is hasonló részletességgel összegyűjtött adatokkal kellett rendelkeznie. Ehhez mestere, Kubinyi András magyar középkortörtéUrbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020. 396-399. p.
